2011-11-13

Honnan hová ?

Amikor megszületünk,még nem tudjuk,hogy őrzünk magunkba olyan öröklött indulatokat amelyeket a felnövekedő ember hol követ,hol elmellőz magától.Követjük vágyainkat és példaképeinket,engedünk a környezet hatásainak,de igazi belső valónkat nehezen ismerjük fel,még nehezebben látjuk be,hogy bizonyos dolgokra nem vagyunk alkalmasak. Mindezek ellenére a belső hangok,érzetek,gondolatkényszerek,mintegy az adott kifejező képességek készletével megnyilatkozik. Lehetünk, jók,rosszak,szelídek,vagy veszélyesek nem lényeges. A fontossági sorrend számomra a következő.
Megismerni,megérteni,elfogadni,használni,változtatni.
Az életünk első szakaszában és folytatólagosan,megismerhetünk - és tesszük is - bizonyos dolgokat.Ezek között van amit megértünk, van amit nem. Ami érthető számunkra azt elfogadhatjuk és fokozatosan használatba vehetjük.Változtatni csak azon tudunk amit a lehető legjobban tudunk. Nos, ez az alkotás minden formájára érvényes esetemben.
Az írás az emberi kifejeződésék egyik elfogadott,tartós és egyetlen lehetséges gondolat követése. Igaz bizonyos dolgok a kódolás során félre érthetőek és olykor elvesznek,de két ember közötti ismeret cserea beszéd és annak rögzül formája az irás a gondolatink élóvilágát bemutató varázslatos kert. Mi magunk gondozzuk és terményeit szedegetjük. Igaz olykor mások metszik,plántálják saját növényeiket bele...
Karinthy Frigyes ismert sorai:  "Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek " bennem folytatódik és rímje elborzaszt, - De minek ?
Egyre több az elmondás és egyre kevesebb a befolyása. Hát akkor minek ?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése