Jogász diploma

„A baloldali érték”

    Nyilván értjük,az idéző jel meglehetősen gyenge befoglalás egy penetráns kifejezésnek.
Aki elszenvedte annak fogalma lehet róla,aki ma halj annak - egy darabig - mérgező szellemi dudva elültetett magva lehet,mert az újszülöttnek minden vicc új.
1982. Az egyik kétes tekintélyű állami intézményünk kerületi fiók vezetője, Dr.P.Imre a főváros haszontalan kommunista szolgái között egy jelentéktelen figura volt. Őre az irodának,ügynöke a rendszernek,basája a kolléga nőknek és atyáskodó barma a beosztottjainak. Ezt így vettük tudomásul. Mindenkinek van valamilyen főnöke. Fontos posztokat maga körül faji alapon válogatva sikeresen körülbástyázta karrierét. Ennél tovább már csak forradalmi időkben juthatott volna,amikor is a „befolyásos vasutasokból” még a nép atyja is lehet. Ma, -ha él - bizonyosan a tovább viruló rendszer bázis szavazója. Életútja nehézségeit feloldja,előbb hivatásos katonai ,majd politikai tiszti  ténykedése  -ami nem ugyan az, az emberi minőség. Új, vállalt gondjait az állami intézmény szerény igényessége elviseli. A megfelelő ember a megfelelő helyre került. A bűnös város, közepesen bűnös hierarchiájában mint egy - „már nem kell annyira lihegni és furakodni” pozícióban,kedélyes és leereszkedő módon közénk  is ki ki jött igazgatói szobájából. Féltük és utáltuk,ahogy azt szokás volt. A fizetéseket a pénztárnál vettük fel (pénzintézet lévén) kivéve P.-t akihez a pénztáros nő,égre emelt tekintettel vitte be mindig az ismeretlen tartalmú borítékot.
Csoport vezetőink tanácskozásai, havi rendszerességgel ugyan ebben a szobába zajlottak. Tartalmuk és rendeltetésük, az éves tervek állása és az új és új üzleti elképzelések tárgyalása körül folyt. Ami hozzánk lejutva,azt jelentette -még több pénz behajtása az állami bezsebelő rendszerbe. Ügyfeleink a bűnös város szolgái és urai voltak. Mi serény jártunk fosztogatni. Terv volt rá.

Ami elromolhat, az el is romlik”,állítja Murphy és ez változtatás nélkül igaz a titkokra is. Legyen szerény,mint esetünkben, vagy globális,mint napjainkban .Ami ki tud szivárogni, az kifog ...derülni.

A  csoportvezetőnk betegsége az éves terv  ismertetése idejére eset és így a törekvő,de naivan őszinte munkatársunk M.Tibi helyettesítette a szokásos összejövetelen.
A mindennapi mezei ügynökök akik reggelente összegyűltek a közös munka asztala mellett, ha őreink nem voltak a közelünkben kíméletlenül kinevették Dr.P. Imre modorosságát,pöffeszkedő kivagyiságát. Elszólásai újra és újra előadattak az új dolgozóknak. Gúnyolása és  megvetése egyaránt szolgált ellenszérumnak és gyerekes dacnak a rendszer elviselhetetlen viszonyaiban,a -  senkiknek. Minden munkahelyen és intézményben -ami szintén nem ugyan az- a meghatározhatatlan és láthatatlan félelem állandó kísérőjévé vált a kinevezettek gyűlölete. Emberi hibáik felnagyítása, meg nem érdemelt előnyük,befolyásuk elvitatása. Tették ezt, jellemző módon a legközelebbi,titkárnők,segéd pribékek,talpnyaló helyettesek és a néha érintő közelségbe kerülő tömegnyi alattvaló  -mint jó magam. A kommunista rendszer, a krízis helyzetekben véresen komoly terrorja végleg átöltözött a mindennapok apatikus szürkeségébe. A bódulat egyre mélyebb  és feneketlenebb lett. Melyben az óvatosság tart egyensúlyt a kegyes despotákkal.
A szocializmus építése folyt. (Az a kotta ma is ) Mindenki mindentől félt és aki viszonylag jobban élt a környezetében úgy adta el magát,mint a „cinikus ellenálló” . Ez, a csak a  kommunista irányítású társadalmi rendszerekre jellemző kettőzött közösségi frontvonal,mint egy megkerülhetetlen üvegfal  húzódott a senkik és a valakik között. Egyre alacsonyabbra igazítva a mércét,a becsület,erkölcs,jog „szocialista” jelzői ellenére. Meglétét csak az egyik irányból lehetett észlelni. Mindenki pontosan tudta melyik oldalára dobta sorsát a teremtő. Majd´mindenkinek volt szégyenli való és ígéretes kapcsolata ehhez az állandóan változó és duzzadó szemét telephez,söpredékek, gondozóikhoz. 

Nos,Dr.P. Imrénk megtartva az akkor hosszúra sikeredett gyűlést, M. Tibi kiszédelgett közénk a nagy asztalhoz és miután enyhült körülöttünk a nyüzsgés, elkezdte mondani a magáét,úgy ahogy a senkik szokták a vele egy ivású senkiknek. Gátlástalan és szabadon,titkokat vélvén megosztva velünk amit hallott,mint egy könnyen szerzett zsákmányt a hozzá hasonlókkal kiélvezve. A megbeszélések ismeretlen rétegeiből,a bizalmasság kényelmetlen elkötelezettségeitől mentessen. A munka tervről nem beszélt, azt úgyis megkapjuk majd papíron. A csemege a szokásos "Dr.P. Imreség" új anekdotája volt.
„Hogyan szereztem diplomát a jogi egyetemen .”
-Ma elmesélt P. Hogyan lett „jogász” -kezdte Tibi...

-Katonai előmenetelem megakadályozta,hogy nem volt jogi végzettségem -mondja P. Ezért,hát beiratkoztam az „eltére” és fel is vettek, mert én ugye,nappal jártam iskolába. (P.kiszóllása) Sokan jelentkeztek és nem volt nagy a követelmény,az elején.  Később egyre nehezebb lett,a tanulni való száraz,üres dolgok voltak. Beismerem,hogy nem igazán tudtam elmélyülni azokban a dolgokban amit ott előadtak. Gyorsan eltelt az idő és az utolsó záró vizsgára került a sor. (Az 50-es évek végén járunk) professzorom, egy régi vágású öreg úr és még két másik tanár ült a szobában,amikor hárman beléptünk a terembe. Én voltam a legjobban megijedve,mert éreztem,hogy nem lesz elég amit addig megtanultam. Tudjátok, fiatal voltam és mindig a nőkön járt az eszem. Ültünk ott feszülten és megkukulva és vártuk a kikérdezést. Legfeljebb elbukok...Gondoltam,marad az,hogy majd elmondhatom ,- Van egy pár évem a jogi egyetemen...az is valami. Ám a dolgok másképpen alakultak.
Az öreg úr,a ki egyébként nagyon szigorúnak mutatta mindig magát,a "régi rendszer tipikus figurája", elővett a mellényéből egy zsebórát. Kitette maga elé az asztalra és azt mondta. Ezt az órát az apámtól kaptam,amikor elvégeztem, kitűnő eredménnyel a jogi egyetemet. 24 karátos aranyóra ,lánccal. A fedelébe beírta drága jó apám „ Szeretett tudós fiamnak...” na,szóval aki ma itt, most megbukik, az meg kapja ezt az órát. Felnevettünk és megkönnyebbültünk...Na,így történt. Persze azért vizsgázás is volt (?) tette hozzá " Dr." P.Imre ...


-Ez a hülye, P. meg el is meséli,hogy milyen értéktelen bunkóként szerzett jogi diplomát-tette hozzá Tibi. Mi meg nevettünk,mintha lett volna valami okunk rá.
Igen, így keletkezett az értékből az még nagyobb érték. Így terjengett tovább rajtunk a folyondár a szakadék feletti függőhíd. Az írástudók és értök máig duzzasztott baloldali érték kufárok munkálkodása nyomán. Az ö értéktelensége, a mi tehetetlenségünk bebetonozására lett teremtve. Itt soha semmi nem fog megváltozni! Mindenki nevethet egy kurtát és zokoghat hosszan tovább magában,a méltánytalanság és értéktelenség állapotai fölött.

Mi ebből a tanulság ?
-A baloldali érték,üti a valódi értéket. (Tudjuk,benne élünk ma is...)

Dr.P.Imrékkel volt tele az ország akkor (1982) és ma itt vannak közöttünk ennek a disz menetnek utódai ,neveltjei,társ agyalágyultjai:Varázslók,életmü-vészek,trollok és túlélők...