Az Istenek hierarchiája (1.)

Az Istenek hierarchiája (1.)

Devolució 3.

(Vázlat.)

Az összetett rendszerek önmeghatározásainak lépcsőfokai.

„Ör.-t csak ör. alakíthat ki” (Kd.)

A leépülés egyik alapvető tulajdonsága az összetett rendszerek esetében a minőségi visszafordíthatatlanság (Mv.) (Km.)Ez azt jelenti,hogy a felépülés képességei és lehetőségei egyre fokozódó érzékenységet,sérülékenységet tartalmaznak. A kristályok kialakulása egy végtelenül pontos kötéspont rendszer garantálja. A szerves molekulák ennek a pontosságnak egy, a folyadék kristályok szintjén feltételezhető belső rend következményeiként, a hibaállapotokkal szemben egyfajta „tudatos” javító szerkezet működtetésével őrzi a sejt elemi alkotóinak egyformaságát,csereszabatosságát és megismételhetőségét. Ez egy olyan,- bonyolultságát tekintve - elképesztő nagy szervezettséget mutat amelynek az emberi gondolkodásban még csak megközelítő hasonlósága sem létezik. Ennek ellenére az emberi gondolkodás biztató jeleket és elemeket hordoz,HA... nem rombolná ezt le/szét az elkorcsosulás.

Milyen tényezők hatnak és segítik a szellemi és tudati állapotok beteges visszafejlődését és megcsonkítását ? Miért bonyolódnak bele az évezredek mélységéből felbukkanó filozófiai/létezéstani modellek,eszmék, a jóindulatú/szándékú „tanítók” buzgólkodása ellenére kibogozhatatlan szövegtengerekbe, rendszerezhetetlen intések,tanítások és tanácsok halmazában ?

Oktatás/nevelés vagy butítás/idomítás alanyai és végrehajtói vagyunk- e ?
A négy fogalom mátrixát felsorolva:

Oktatva-de,butítani (O/b.)
Oktatva-de,idomítani (O/i.)

Neveléssel -butává tenni (N/b.)

Neveléssel -idomítottá tenni. (N/i.)

A döntő különbség az,hogy az elkorcsosult és értelmi eszköztárában sérül alanyok,mintha emberek lennének és velük szemben alkalmazott ismeret átadás/feldolgozás figyelmen kívül hagyja a minimális befogadó és értelmezési állapotokat. A „falra hányt borsó” kifejezésünk jól mutatja,hogy ezt a rendszerhibát korán felismerte az ember. „Amit Jancsi nem tanul/t meg az János nem (fogja) tudni/tudja.” -szintén ezt sugallja. Az oktatás az oksági rendszerek megismertetése. A nevelés a rendszer kényszerítő tényezőinek megismertetése és elfogadtatása. Az állatok és növények termesztése,tenyésztése megmutatja,hogy a kényszertől a jutalmazásik az alany belső vegetatív hatóerői képesek tartós lenyomatot létrehozni annak tudatában és habitusait idomított feltételekhez igazítani. Az így idomított lény lehet embernek is nevezni,mert az értelem fokozatos felépülése az állatias reflexekhez tapadó,mintegy lehámozott mechanikus alap,torzó, kerül kölcsönhatásba a környezetével. Ez a szint nem elégséges a gondolkodó-összetett fogalmai rendszerekben - töprengő ember számára. Az „alkotmány” (összetett gondolkodó rendszer)a megkonstruált értelmi hálózat olyan futamokat,irányokat,lehetőségeket és távlatokat mutat, amelyben a visszafejlődés drámai eltávolodást jelent az Istenséggé emelkedő ember lehetőségeitől. A választó víz, a beléptető kapu az önfelismerésben,önmeghatározásban és ismeretkezelés milyenségében gyökeredzik.

Az oktatás/nevelés okossá/értelmessé változtatni előre mutató lépcsőin, a mátrix korunkra nem mutat megnyugtató azonosságokat.

Oktatva-okossá tenni (O/o.)
Oktatva- értővé tenni (O/é.)

Nevelve- okítani (N/o.)
Nevelve-értetni (N/é.)

Megállapítható,hogy emberi előmenetelünknek egyik jellegzetes és mindent átható akadálya az intelligencia típusú gondolat kezelés (aszi-gondolkodás) fölénye az okossággal szi-gondolkodás)szemben. Állati örökségünk vissza szorítása, közösségi intézményeinken keresztül nem megvalósíthatóak.

Isteni segítségre lenne szükségünk,de az emberi beszéd és kódnyelveink nem alkalmasak sem a tudat/habitus rendszereink átalakítására,sem a megértés kitisztázásaihoz. Lineáris felfogásunk és átváltó rendszereink,nem közelítenek bennünket a „első kapu” zárjának felnyitásához,-ha ugyan ennek felismerése nem jelent közeledést a bajaink orvoslására. Az idő haladtával a káosz és zűrzavar komoly rendszerhibákat eredményez és ez megint csak az állatiasan gondolkodó erők előre töréséhez vezet.Figyeljük meg ezt a fogalom sort:

Nevelés- oktatás- tanítás- képzés- felvilágosítás- kiértékelés- jogosítás- vizsgáztatás- megértés ellenőrzés- alkotás... A nyomukban keletkező képzetek a gondolat és annak szövevényei,erősen pontatlanok. A folytonosan betüremkedő álságos”tudományoskodás” és átmagyarázók tirádái nyomán a megbomlott kévében, Isteni üzenetnek nyoma sincs. Sőt, a meggyengült értelmű materializmus még tovább hígítja ezt az állapotot és vezeti egy olyan értelmi zsákutcába a megfigyelöt,amit mentális homeopátia- nak határozhatunk meg.

Az Isten/ek kivétele a világmagyarázatokból olyan elkorcsosulás amelynek megtartása a gondolkodási készségeket kényszerpályákra és katatón szektadogmákba,eszmetöredékek dominózásába töri.

Az Istenkutatás,mint tudományterület,nem lehet sem a szektás összeesküvők,sem a tudományoskodó tökfejek tulajdona. Az előadások,annak ellenére,hogy csinos,szellemes,értelmes szemcséket hordoznak magukban, nem emelkednek el a áttekintés és felfogás alapvető torzulásaitól. A levezetések gátlástalan elkötelezettségei és szolgai öncenzúrázása, a világos és egyértelmű tényekkel összefüggésekkel szemben értéktelen hulladékaivá válnak az eszmetörténet,vagy tudományos „irodalom” tárházaiban. Nem alakítva át, sem alapletéteményessé nem válva az elrugaszkodó értelmes ember ígéretes képzet rendszerének.

Nyilván egy részünk okítása, többségünk butítása a cél és a mellékkövetkezménye egy aszimmetrikus gondolkodású túlhatalom világméretű kialakulása. Ennek fenntartása nyomán állatias körülmények közé szorított világfelfogás és annak eredményeként egy felelőtlen közéleti viszonyrendszer előidézése, erősítése.

Itt jön be a szokásos - ostobákra nehezülő - érdekvesztési paradoxon.

n.§.A gondolkodási potenciál növekedése az szimmetrikus gondolkodónak kedvez. Elhagyása és kiszorulása folytán elfojtódik a okosság az intelligencia javára, Így a kettő, egymás kizárására törekedik.
Röviden, a két gondolat kezelés előjel szimmetrikus (!) és nincs egymásba alakulási,segítő együttműködési lehetőség közöttük. Magyarul az intelligens marad buta/hülye és elpusztul,mialatt az okos képtelen az intelligencia fölötti irányítást,felügyeletet megtartani,annak fénykorában.

Az Isteni segítség hiányában marad az állapotok újra fogalmazása és az elszigetelődés, a jelentéktelenségben való poroszkálás. Az elkorcsosuló alanyok,alakzatai és rendszerkapcsolatai,mint a táplálék láncolatok a bioszférában egymás felfalása,fragmentálása,kihasználása,kiszipolyozása alapján ,részfeladatokra őszpontosít,hogy a „működés” fennálljon és a közvetlen közeli eredmények elvárások betöltésre-kielégítésre kerüljenek. Ennek egyik alap motívuma (Évezredes hagyománnyal) A közgyanakvás elfojtása.A Világot és benne embertársainkat állandóan kikel játszani ,becsapni és ehhez gyanakvását minimalizálni kell. Az értelem kétkedést és bizalmatlanságot gerjeszt a környezet és annak minden elképzelhető állapotával szemben. Ennek dinamizmusa a biológiai lények alapaktívumaira erős hatással vannak és az egymás közötti dialógok,vagy habitusok,viselkedési propagandák befolyását hatását „zavaróan” befolyásolják. A csoportok társak,szervezetek irányítása, vezérlése a kényszer oldaláról a legeredményesebb,mialatt az ember az értelmi csatornákat erőlteti magára,-kudarcot vall. Következmény,egy meglehetősen konspirált és álságos gondolkodási kényszer és viselkedési repertoár kiépülésére való átállás. Ebben a szellemi, alakoskodásban a gondolatok vergődése fokozatosan egy leegyszerűsödő forma nyelvet teremt ki magából és ez az ami az emberi kódnyelvünk keletkezéséhez,kialakulásához a beszéd megjelenéséhez vezetett. Tehát nem azért beszélünk,mert gondolkodunk,hanem mert a problémáink vágyaink,terveink,feladataink intelligens megoldásait a kódnyelveink segítségével egy összetettebb szintre vagyunk képesek emelni. Ez lett a vesztünk. Az emberi nyelvet nem az okosság,hanem a ravaszság alkotta meg.

A köz-gyanakvás elfojtása így lett sikeres és a köz-érdek a köz-összefüggés,köz-felfogás,köz-értelem...nem talál egymásra soha többet. Az előadások eredménye „hülye beszéd” az értelmező oldaláról és konspiráció az előadó szempontjából.

Az egyéni gyanakvó,szektákba,mozgalmakba,ellen-összeesküvésekbe tömörül,mint a vízen úszó falevelek, egymáshoz kötödésüknek sem mélyebb értéke,tartalma,minősége,vagy szervező ereje nincs. Szemét a zagyvaságon. Így azok, szabad prédái az őket behálózó érdek parazitáknak,amelyek jól-rosszul megfogalmazott törekvéseit a haszon,tulajdonságok valamilyen formája, nemi,lelki,testi,gazdasági, szellemi devianciák,degenerációk,frusztrációk,aberráltságok...indukálják.

Az Isten kutatás mindkét gondolkodási rendszerben megteremtődik. Az aszimmetrikus gondolkodó hamar eljut az Egy Isten fogalmához ez rezonál az egy uralkodó,vagy a konkurencia gyűlölő világ (mára) literalisba globalósauruszára,melynek irányítása egy vezetőre (?) félistenre van deklarálva.

A szimmetrikus gondolkodó - első nekifutásában-,képtelen az Egy Isten fogalmában,mint kiindulási feltételben megnyugodni-minimum ellenpontot keres Isten – Sátán,vagy hierarchiákat modellez amelyben az Isteni szintek a gondolkodás minőségéhez és a filozófiai/létezéstani rendezések állapotaira utalhatnak majd, az összetett rendszerek világában.

Az összetett rendszerek minőségi tagozódása és a visszafordítástalanság határai.

A vallások,hiedelmek gondolkodói a saját koruk tudományos készleteit nem léphették át. Kapcsolataik és ismeret forrásaik elmaradtak az őket követő idők ismeretelméleti felismeréseitől.
A gondolkodás az ismeretek halmazaiban erősödik meg.(Km.) Aktivitása,mint a az egyre bővülő,áramló folyóvíz mind erejében és tömegében megváltoztató erőket hordoz. Evvel ellentétes megnyilvánulás azon tehetetlenségi és ellenállási (eszmei) képződmények amelyeknek természetes érdekük a változások fékezése,lassítása,érdek medrekbe terelése,haszon irányokba alakítása. Így az ismeret halmazok értéke,minősége megcsonkul,olykor elvész,manipulálhatóvá válik.
Az archaikus Isten kutatás tehát kezdetleges hierarchiákban küzd önmaga és spekulációs rendszereinek életben tartásával,annak előnyre jutatatásában. Az elhajló,kalandozó, aszi-gondolkodók korán belefutottak a materializmus ismeretcsökkentő zsákutcájába. Előnyükre válóan, az ember közösség szervezési rendszereit a felelősségtelenség, morálcinizmus,valamint köz értelem/közgyanakvás elfojtó eszmerendszerévé csiszoltan előadatták,eladhatóvá tették. Ez a materialisták alapvető emberel-ellenes bűne. Fennmaradása kimeríthetetlen szenvedések forrása,a kerek világon. A vallási gyökerű eszmék, zártabbak és rövidebb hiányosabb elágazásokkal csatlakoznak a való világhoz. Mint a befelé tekeredő csigavonalon haladnánk az Isteni objektum sem tárgyias,sem szellemi,-de legkevésbé, felfogható - gondolati magvát meg nem találja/mutatja. A materializmus szkeptikussága,kétkedő világ szemlélete egyedül a vallási gyökerekkel szemben erős. Önmaga,a vizsgálatokon kívül helyezett gondolati „Istenség”. Sajátos előadásit valósággal megfojtja a fogalmainak modernista-misztifikálása. Így ez a kettősség,önmaguk pszeudó-pólusai.

Vallás- kétkedés.Az ismeret halmazok megnyomorodott televényei. Mindkettő, negatív,embert lealacsonyító értelmi pólussá vált. Ön korlátozó,öncsonkító gondolkodásibeli elkorcsosulás, a zárt terű dogmatikus kötöttségeik következtében.

Korpuszkularizmus

Az ismeret halmazok értelmezése olyan gondolkodás rendszertani alapokat,képességeket,adottságokat és elveket kellenek,hogy tartalmazzanak,amelyeknek egy időben létezik bejárása a részletek tulajdonságainak és az egész értelmezésének összefüggéseibe.
Az elemi egységek és az összetett rendszerek dinamikus megjelenése a kozmológiai „van/nincs relációk”-ban,a fizikai megfelelések rendi/rangi sorozatait mutatják. Ennek állomása a biológiai objektumok és közöttük -szerény felfogásával- az ember is. Az előttem elfolyó patakot szemlélve,nem mondhatom,hogy az a semmiből,vagy a káoszból keletkezett. Nem kereshetem az értelmét,addig ameddig a jelenség közvetlen közeli okait meg nem határoztam. Az okokat az ismeret halmazok összefüggéseiben kell keresnem. Az ismeretek, rendsort és rangsort alkotnak,melyek felfogása az összetett rendszerek hierarchiája korlátoz. Az így kialakuló, egymásra épülő felfogási és értelmezési képességek adják az Istenkutatás kezdetleges vázlatát.

A devolúció értelmezése.

Az összetett rendszerek,önpusztítóak - a környezetünkben vizsgálható változataik alapján. Így miután sem a genetikai,sem az oktatási/nevelési (ismert) rendszerek nem mutatnak ettől eltérő eredményeket,le kell szögeznünk,hogy a devolúció - evolúció dinamikus ellentét pár a teremtés/teremtődés fizikai/kémiai/biológiai/közösségépítő korpuszkuláris megnyilvánulásai fölött. Ezért kozmológiai meghatározónak fogadhatjuk el őket és nincs értelme, csak elkülönítve meghatározni,vagy egymás rovására jelentőségeiket túlhangsúlyozni.

Az ember egy időben, degenerálódhat (aszi-g.-vé válva) és kiépülhet szimmetrikus gondolkodása.

A földön előforduló biológiai sejt rendszerek esetében az evolúció befejeződött,mert a környezet csak alaki,testen belüli változatokat generál folyamatosan,(fajok sokszínűsége) ami nem jelent minőségi értelmi horizontok átlépését. Magyarul a sejt értelme - már rég - bezáródott. Az agy sejtek mátrixai pedig a saját határaikat közelítik. Minden esetre nem mutatnak semmilyen „fejlődést”...

Molnár Ferenc