Molnár Ferenc

Jelentéktelenség

Mindenki jelentéktelen,de csak kevesen tudják,fogják fel.

Anélkül,hogy a szót bővebben elemezném,annyit megjegyezhetek,hogy a jelenték,jelentés,jel,utal rá hogy mindezek hiányában vagyunk. Mi, mindahányan akik ezen a földön előfordultunk és majd megszületünk,jelentéktelenek vagyunk. Hiába írja és mondja valaki,hogy a legtöbbet,legtöbbször, leg,leg, leg. Senki sem lép a másik elébe,az utolsó szó joga az utolsó emberé és ö a saját bajával lesz elfoglalva. Senkire nem gondol majd,csak azt rebegi Istenem...

Eltűnik ö is a kozmikus kever kavarban. Tehát akik oly fontosak és jelentősek,jelesek és nagyságok voltak korukban, egy pillanat alatt eltűnnek. Nem hagyva maguk mögött,semmilyen nyomot.

Ezért értelmezhetem magam is jelentéktelennek és jeltelennek,mert a kor társai között,hol előbbre hol hátrább rendez az életem sodra,de nem marad -nem is maradhat -semmi utánam. A létezés fenntartó ereje elhal hordozójában.

A jelenidő állaga,hogy besűrűsödik,hol kiritkul egy egy zavaros eszme körül. Fel-fel dob neveket és embereket,akiknek adatain nebulók töprengenek a vizsgáikon. Ez kovácsolja össze ezer egy elemből létünk történeti háttrét. Többnyire véres kezű egoisták,és pszichopatákról van szó. Rosszul értelmezett és meghamisított gondolkodók munkásságai között keressük kutatjuk az üzeneteket,amelyek nyomán sorsunkon fordíthatnánk. Bizony hiába.

A „szürkék hegedőse” kifejezés,mindent elmond. Ma ö játszik és adja elő dalát,holnap társa aki a halványnál is fehérebb árnyék hordozója. (Szabadon http://youtu.be/9SQAdwdTSTM -ra emlékezve)

Molnár Ferenc