A kutya ugat, a karaván halad

Univerzum,azaz a világ egyetem,bolygók és csillagok,sorsa és létezése rejtély. Földünk amelyen megjelenik az élet eljut az ember megnevezésű jelenségig. Hogy, hogyan? Az sem világos igazán. Fejében ennek a furcsa lénynek, sok-sok badarság, ábránd,képzelgés,-gondolat keletkezik.

Beszélünk világ-végéről,-békéről,-epidémiáról,-égésről,-vallásról,-politikáról... A katasztrófa a létünk terrorizmusa lett a „tömegtájékoztatás” tanuló évei alatt. Kell e félnünk és szoronganunk ? Igen is,meg nem is. Miért élünk ? Erre a kérdésre minden embernek minden időben,sokféle válasza létezett. Az ember érzelmei érzeteiben gyökeredzik és legerősebb érzékszerve,elméjének gondolatai. Ez azután okozója örömeinek és fájdalmainak. Képes láttatni,megérteni, irdatlan világunk részleteit. Ugyan akkor rendkívülien gyenge a rend és józanság irányába. Kezelhetetlen kis kamasz lesz „felnőtt” ravasz róka és naiv levágni való „gyermek” a másképpen gondolkodók között. Mert a harc az örök és megállíthatatlan küzdelem nem a vallások és ideológiák,politikai és társadalmi rendszerek között folyik,hanem a két értelmi felfogás között amelyet a Cc.(1.) úgy vizsgál,hogy közben önmaga is ezen kettősség béklyójában létezik.

A gondolat kezelése mélyen benne gyökeredzik az ismeretek feldolgozási metódusaiban így ha egy eljárást egy feladat megoldására használok,akkor annak elmellőzése a gondolatok zavarához vezet. Tehát a biológiai objektum következetesen tartja magát a kiválasztott elvhez,különbem „kihal”.
Az a sok emberi egyed amely élt, él és élni fog földünkön erősen tartja magát habitusában a két egymásnak ellentétes metódusnak,miszerint, gyorsan és véglegesen haladjak következtetéseimmel az ismeretlenben,vagy mérlegeljek és rendszerezzem tapasztalataim egy időtlen állapot kiértékelése javára.

Mindkettő ellentmondásos és hiányosságokat hordoz magában,de nem tehetünk mást,hiszen elmék többre nem hivatott.
Nos a karaván esetünkben az idő és tér. Közömbös és semleges,kényszerítő keret amelyben a kutya ugat. Előad,beszél,mesél,képzeleg.
Beindul egy verseny az első beszélővel,majd lejegyzővel és tart susog,bömböl fülünkbe oldja józan eszünk,amely valójában többre hivatott. Nem kell csodálkozni azon,hogy valaki ellentétessen gondolkodik és értelmezi a világot. Nem vagyunk egyetlen fajta,ahány emberei elme annyi fajkezdemény. Mert a biológiai lét állandóan kész a módosulásra. Nem pedig egy gyári készítmény amely egyforma formába öntött lenyomata,a gondolkodásnak és megértésnek. Naiv hit a tanulásban rejlő meggyőződésben, a mediális deformációkban,a politikai,vallási gondolati ömlengések emberformáló erejében. Életünk rövid és tudatunk kiépülése saját korlátaink határai között véges. Aki valamit nem ért és nem fog fel,nem használ és nem képes tovább formálni,az önmaga képességeinek,készleteinek áldozata. Nem szándék és akarat következményei alapján válunk azzá amik lettünk hanem a velünk született habitus adta lehetőségek minősége alapján formálódunk ki. Terméseztessen ennek megvannak az életkorhoz kötődő horizontjai,de a tovább lépések ígérete hamis. Senki nem lépheti át a saját árnyékát ! Így üzen ez a szólás az értelmünkről. Véges a felfogásunk. Ne csodálkozz a korlátolt,bigott,szélsőséges,elfajzott,elkorcsosult,excentrikus,vagy a zseniális,felfoghatatlan,okos,mágikus,stb... értelem megnyilvánulásain. A kutya ugat,ahogy hallja és ahogy tudja tenni,ahogy a torkán kifér.

Tanuk vagyunk.

Tanúság tételünk,szól a mindennapjainkról,önmagunkról és a felfoghatatlan világ létezéséről. Számot kérünk,de amit adhatunk arra nem kíváncsi senki. Körülöttünk mindenki szaval,patetikus és őrjöngő,indulatokkal fogalmazza meg belső súrlódásait a valósággal. Úgy gondolja szabad kezet kapott értelműnk felett,hogy majd nem látjuk át mesterkedéseit,mesterkélt,ájtatos ferdítéseit,hazugságait,arrogáns vonyítását.
De pedig, felnyílnak a szemek és a türelmesen élő szembe találja majd magát a hozzá illő igazságokkal.

Lehet,hogy nem fog tovább élni vele,mert az csak az utolsó pillanatokban jön majd el hozzá.

1. Cc. Corpuscularism.(Korpuszkularizmus) Összetett rendszerek kutatása,
az„Összetett rendszert,csak és kizárólag összetett rendszer hozhat létre” premissza alapján. Test,testület,szerv,szervezet,csak és kizárólag rendezett elvek következménye lehet. Ennek felfogása,elfogadása ugyanakkor csak szimmetrikus gondolkodókban találhat megértésre. Mert a gondolkodás minősége kétutas és egymástól eltérő irányai ellenére,a biológiai objektumot(embert) alkalmassá teszi ugyan a földi életre,de a megértés milyenségében élesen elváló fajtaságot (fajtát,fajt) eredményez.

Molnár Ferenc