Az aszig(1.) ember jelei az emberiség ismert történelmében (Vázlat.)

Az aszig(1.) ember jelei az emberiség ismert történelmében (Vázlat.)

Az ember fejlődéstörténeti elképzelése nem korrekt. Ez azt jelenti számunkra,hogy a feltárt csont leletek és kulturális tárgyak,eszközök...stb. Nem adnak ki pontos olvasatot az adott egyén,közösség gondolat kezelési habitusairól. Ennek ellenére jelek és jelenségek megfigyelése arra utal,- mindezt összevetve a ma élő” modern” ember általános viselkedési mintáival,hogy a történelmi időtengelyen alapvetően az aszig. uralkodik.
Meghatározó és fölényes erőt képvisel. Röviden jellemezve.
Apa központú,egyisten hitű,agresszív,az ellenségeit (szomszédait) kiszipolyozó/elpusztító közösség szerkezeteket alkotó „értelmes” lény. Eszméit,világképét és filozófiai alapszövegeit uralja az aszimmetrikus gondolkodás. Ennek birtokában hódító és/vagy rátelepedő parazitizmus, aszimmetrikus szimbiózis (2.), a viselkedési alapelve.

A közösség építés alapelve az az indulat,hogy a képességek összegzése és feladatok kiosztása fokozott/ódó előnyöket kínál. Ez természetesen egy lehetőség,de a biológiai objektum (3.) csak akkor tudja ezt megtapasztalni ha az állapotokat kipróbálja,módozatait bevezeti és az átalakításban aktívan beavatkozik. Ezt nevezhetjük közösség építésnek,-gazdasági,kulturális,szellemi, erkölcsi,értelmi,gondolkodási kiépülésnek. Nyilván,hogy az ilyen aszig. alapú civilizációk aszig. nyomkövetése az ismert történelmi folyamatokat döntően meghatározza majd és szinte kézből-kézbe átadja gondolkodási rendszerén keresztül azokat a módszereket amelyeket „értelmesnek” és szükségesnek (hasznosnak) talál. A szellemi entrópia ismert hatása,hogy a tudás/ismeret erodáló erőknek van kitéve. Az átadás-átvétel pontos és ellentmondásmentes kód nyelvet igényel. Miután az aszig. Romboló és pusztító,pazarló és felelőtlen módon használja fejét,a kulturális ,szellemi,tudományos és hagyományokra épülő állományok lesznek az áldozatok első sorában. A vezetők,tudók, és műveik alkotásaik,építményeik megsemmisítésével az ismert (kulturális kincs) egyre csökken.
A múltban ez hol teljes kiirtásra kerül ( Mohendżo-Daro),hol részleges de maradványaiban értelmezhetetlen formákban kerül elő (Sumer),hol átprogramozva és szétbeszélve (magyar őstörténet és nyelv) válik kulturális szilánkokká. Így, a kultúra/tudomány önmagában nem maradhat szerves alapja és követhető futószőnyege képzetes utazásainknak az emberiség fejlődéstelenségében.

Nincs semmilyen receptkönyv,vagy szent írás,esetleg használati utasítás,ismert vagy ismeretlen szellemi hatalmasoktól amelyekből egy vízálló,súrlódásmentes és harmonikus összetett rendszer-biológiai objektum-korpuszkuláris cella felépíthető lenne. A múlt és jelen legfontosabb üzenetei/jelei azt jelzik,hogy az összetett rendszerek,

• A kiépülésük során elvesztik uralmukat a kialakulásuk bonyolult és áttekinthetetlen túlfejlődéseben.
• A kód nyelvük,azok átviteli csatornáin számtalan tudás /ismeret torzuláson mennek át.
• Az elképzelt/vágyott közösségi rendszer állapota nehezen felügyelhető,javítható.
• Az egyed/sejt/cella érdekei nem fedhető egybe a kialakult rendszer -már önálló Cc.-ként való működés céljaival
• Az ismeretek/dogmák,szabályok rendszerezése/tárolása/előhívása azok felül vizsgálta/átadása/fejlesztése/átalakítása megoldhatatlan akadályokba ütközik.

Nem kis problémák.

Ahogyan távolodunk a biológiai objektumokat felépítő sejtek világától úgy csökken az elem összetettsége és válik kozmológiai történések alapelemeivé. Fordított irányban pedig egyre növekedve az egység összetettsége,lesz a sejtből biológiai egyed/faj majd az ember típusú lénynél a gondolkodás az állati intelligenciájával szemben kiérleli az okosság elemi ismérveit.
Természetesen a történeti ember,-témánkban az aszig.ember -nem szívesen vesz erről tudomást és
igen erősen veszélyeztetve érezheti magát. Az aszig. állati intelligenciája ugyan olyan korlátolt buta szellemi potenciál,mint amennyire eredménytelensége mutatja azt előttünk. Mielőtt egyoldalú kritikával illetnénk „őseinket” meg kell állapítanunk mitől korlátolt és mitől korlátlan egy szellemi indulat ? Esetünkben a gondolkodás milyenségei.

A világ egyetem sokféle korpuszkulummal és azok tengernyi ismeret kezelésével lehet tele.
Amennyiben az ember a szig. Pályán indult volna el,ma már össze-vissza barangolnánk a kozmoszban. De,mily jellemző a korunk űripara 99.9 % -ban háborús célú kutatásokban érdekelt.
Ezért a sok-sok buta állatiasan intelligens politikai/vallási/ideológiai/szektárius csoportosulás kapargathatja csak űrbarlangjának képzetes falát,soha,de soha nem jut előbbre...

A gondolati folyamatok belső tudatunktól csak részben függő mozgásai az ismertekkel szemben kényszerítően korlátokat támaszt. Ezen határok,tiltások,választó vonalak az úgynevezett „józan ész” működési és világfelfogásai szabályozzák. Nos,ebben a műveletben feltétlen az ösztönös -tudományosan- genetikai vezérlők hatnak. Az egyre jobb műveleti eredmények gondolkodási stratégiákba rögzülnek. Az elvárt,kívánt,hatások,környezeti válaszok kialakítják azt a habitus térképet és viselkedési síkot amelyen alanyunk minél kisebb energiával eligazodik. A józan ész tehát,csapda minden gondolkodási felosztásban,azért mert összekapcsolja,összeveti az egyed érdek horizontját a valóság kínálatával és azokon egy, egyre szűkülő -önös érdekekkel körbehatárolt- magban pásztáz képzetes figyelmével és ítélő székével.
Ez nyilván sok-sok buta és beszűkült értékű eseményt von majd maga után.

Megállapithatjuk,hogy az ember szoros kapcsolata az állati intelligenciával és visszafejlődési „képessége” (elkorcsosulása) az emberi civilizációt egyfajta körkörösségben tartja. Kitörési pontjai meghiúsulnak,elenyésznek és minden szellemi önelégültsége ellenére nem tekinthető olyan korpuszkuláris alapegységnek amely képes egy magasabb minőségi szintre fellépni.

Minden esetre a hibák felismerése a orvoslás első fontos lépése a gyógyítás irányába.

Az oktatás nem tesz senkit okossá, az intelligencia pedig ösztöneink nóniusza. Ha megismerjük a gondolkodás rendszertanát (-egy tudomány ág amely nem létezik – furcsa nem ? ) letudjuk fektetni azt az igazán értelmes ember típust amelynek tulajdonságaival ugyan nem rendelkezünk,de nyomelemeit magunkban hordozzuk. Többféle irányba elindulhatunk. Számunkra (korpuszkularisták) az elméletből kiindulva olyan kényszerpályák követésével amely a szimmetrikus gondolkodás (szig.)erőltetett menete,hiszen ugyan úgy aszig.-ok vagyunk, mint szeretett,bírált őseink.

Molnár Ferenc

aszig. -ki tudja ?

1. Aszig.- Aszimmetrikus gondolkodás.
   A korpuszkularizmusban az aszimmetria lényegében szimmetria sértést jelent,miután a korpuszkularizmus (1/a.) egyik alapdogmája a szimmetria megmaradása a „Nincs kitüntetett hely” gondolati frázis alapján. Amikor a gondolkodás aszimmetrikus akkor komoly ismert elméleti szabály sérül. Ez, természetesen az aszig.-t nem zavarja.

1/a. Korpuszkularizmus – Összetett rendszerek viselkedését kutató/rendszerező,

azok viselkedését és megnyilvánulásait tárgyaló tudomány terület. További

felosztása: Cc. (korpuszkuláris) Acc. (anti-korpuszkuláris) Etacs. (Földön kívüli

anti-korpuszkuláris rendszerek) A Cc. kutatási területei: Cc. ismeretelmélete,

gondolkodási rendszertan,Cc. kozmológia/atomizmus,Vektor processzus

(organikus geometria).

2. Aszimmetrikus szimbiózis – Mosolyogtató,amikor a biológiai meghatározásokból kölcsönzött jelzők között a parazita és szimbiózis habitusokat,mint előnytelen és előnyös együttműködés határozzák meg. Nyilván a parazita előnytelen,de az aszimmetrikus szimbiózis is az. Valijuk be, semmilyen szimbiózis, együtt működés, nem lehet kölcsönösen előnyös és kiegyensúlyozott,tehát a szimbiózis is egyfajta váltakozó parazitizmus.

3. biológiai objektum – Összetett rendszer amelyeknek elemi kiépítöje az élő sejt.
   Képződményei,pl. A földi élet szereplői,az egysejtűektől az ember típusú lényekig. Az összetett rendszereknek feltételezünk,nem biológiai objektumokat is,amelyek megjelenése eltér az élő sejt kiépülési szabályaitól és annak „terveitől”. Az összetett rendszerek a korpuszkularizmus keretein belül különböző egymástól elemiben,elveiben,viselkedésiben jelentősen eltérő csoportokat és típusokat alkothatnak. A biológiai objektum tehát csak és kizárólag a földi „élet” képviselőit jelenti,szövegeinkben.