Korpuszkularizmus (k.)
Ismertető
(Vázlat)
(Vázlat)
1.Jegyzet.
Írásommal az a célom,hogy a
világmindenség félépítéséről,annak elemeiről alkotható
képet egy új nézőpontba helyezzem. Ismertetőm tárgya az
összetett rendszerek (ör.). A világ mindenség
szerkezetét,annak elemi és nagyságrendjeiben fellelhető
kapcsolatrendszereit megfigyelve megállapítható,hogy az anyag
(antianyag) erőrendszerek,indulatok,aktívumok,összetett hatásai
alapján és emberi horizontunkon a tudatos teremtő akaratok nyomán,
bonyolult állapotok kialakulásához vezetett. Naiv gondolat lenne
azt képzelni,hogy velünk földi emberekkel záródik ez a
hihetetlenül nagy egység bonyolódása. Annál is inkább,hogy
józanul megállapíthatjuk a nagy gondolkodók szöveghalmazai
ellenére sehonnan - sehova nem jutottunk el. Társadalom építéseink
kudarcok sorozata.
Az élő világ jellegzetes, szabályszerű szerves viselkedése alapvetően a sejt kialakulásával egy új kiterjedésbe lép át, amikor az szerveket,szervezeteket,hoz létre és összetettségének növekedésével egy lényt,-többszörösen összetett alakzatot épít fel. Összetett rendszer alkot további szövetséget és az eredmény egy új korpuszkuláris állapot előteremtődése. Ez önmagában a test (élőlény) és a korpuszkuláris cella (sejt) összjátéka. Az új nagyságrend, új központi irányító rendszere (idegrendszere) vezérli. A célok fokozatosan elválnak és ugyan akkor egymásnak kiszolgáltatottak bár sorsuk és „jólétük” külön utakra kerül. A test, testületeket hoz létre. A csoportok fejlődését/kiépülését a szervező erői/rendszeri /hatásfokai/minőségi jellemzőik határozzák majd meg. Az összetett rendszerek láncolatokat alkotnak és így vannak jelen a közvetlen környezetünkben. (Biológiai objektumok.) A sejt -test -csoport(testület) egyfajta köztes állapot,hiszen a sejtet alkotó korpuszok ismeretlenek és az ember alkotta korporációk kezdetlegesek, jelentéktelenek,kaotikusak,következetlenek és nem mutatnak minőségi előre lépést.
Ezért kell felépítenünk egy új, a korpuszkularizmus elméletére alapuló, a kémiai/biológiai valamint a pszichológiai/szociológiai kutatások eredményeit összevonó kutatási szerkezetet amelyben az összetett rendszerek kozmológiai eredetét és azok kiépülésében rejlő lehetőségeket vizsgálhatjuk.
Az élő világ jellegzetes, szabályszerű szerves viselkedése alapvetően a sejt kialakulásával egy új kiterjedésbe lép át, amikor az szerveket,szervezeteket,hoz létre és összetettségének növekedésével egy lényt,-többszörösen összetett alakzatot épít fel. Összetett rendszer alkot további szövetséget és az eredmény egy új korpuszkuláris állapot előteremtődése. Ez önmagában a test (élőlény) és a korpuszkuláris cella (sejt) összjátéka. Az új nagyságrend, új központi irányító rendszere (idegrendszere) vezérli. A célok fokozatosan elválnak és ugyan akkor egymásnak kiszolgáltatottak bár sorsuk és „jólétük” külön utakra kerül. A test, testületeket hoz létre. A csoportok fejlődését/kiépülését a szervező erői/rendszeri /hatásfokai/minőségi jellemzőik határozzák majd meg. Az összetett rendszerek láncolatokat alkotnak és így vannak jelen a közvetlen környezetünkben. (Biológiai objektumok.) A sejt -test -csoport(testület) egyfajta köztes állapot,hiszen a sejtet alkotó korpuszok ismeretlenek és az ember alkotta korporációk kezdetlegesek, jelentéktelenek,kaotikusak,következetlenek és nem mutatnak minőségi előre lépést.
Ezért kell felépítenünk egy új, a korpuszkularizmus elméletére alapuló, a kémiai/biológiai valamint a pszichológiai/szociológiai kutatások eredményeit összevonó kutatási szerkezetet amelyben az összetett rendszerek kozmológiai eredetét és azok kiépülésében rejlő lehetőségeket vizsgálhatjuk.
A szabályosság adva van, az összetett
rendszer kozmológiai törvények alapján további összetett
rendszereket alkot elemeiből. Az előny hierarchikus (Km.) Az a naiv
szlogen,miszerint az „Egységben az erő” értelmezhetetlen. A
korpuszkularizmus alapján az összetettségben van az
erő. Tehát az összetettség irányában az előnyök növekednek
és elérve határaikat új minőségbe képesek átemelni az alkotó
elemek „szövetségét”.
A korpusz, a kis testecske. Anyag szemcse,vagy atom,molekula,esetleg kis szövet,szerv, sejt,lény,palánta,ember csemete,szervezetek sokszínű formája, minőségek és eltorzulások előre-hátra iramodása. Társadalmak,államok,szövetségi rendszerek. Korporációk,kartelek,konspiratív összenövések,eltérő dimenziók ugyan annak a késztetésnek.
A korpusz, a kis testecske. Anyag szemcse,vagy atom,molekula,esetleg kis szövet,szerv, sejt,lény,palánta,ember csemete,szervezetek sokszínű formája, minőségek és eltorzulások előre-hátra iramodása. Társadalmak,államok,szövetségi rendszerek. Korporációk,kartelek,konspiratív összenövések,eltérő dimenziók ugyan annak a késztetésnek.
Az összetett rendszer
korpuszkuláris,az az rendszerépítő.
Mind - mind a korpuszkularizmus
modellje alapján kialakuló,felépülő,működő és elpusztuló
organizmusok. Az
összetett rendszerek világa,egy időben tartalmazza a
teremtődés és a teremtés indulatát. A
korpuszkularizmusban ezt már többet nem lehet egymásnak szembe
fordítani vagy egymástól elmellőzni.
Új szemlélet,új nézőpont és új meghatározás a világ jelenségei között,az összetett rendszerek korpuszkuláris világa. A vele foglalkozó új tudományterület a korpuszkularizmus. Tudorai a korpuszkularisták.
Új szemlélet,új nézőpont és új meghatározás a világ jelenségei között,az összetett rendszerek korpuszkuláris világa. A vele foglalkozó új tudományterület a korpuszkularizmus. Tudorai a korpuszkularisták.
Alkotó részei,témái: Az
ismeret elmélet,A gondolkodási rendszertan, Organikus geometria
(Vektor processzus), Corpuszcuit (A tudás test ) ,Etacs.
(Földönkívüli összetett rendszerek, Isten
kutatás.),Korpuszkuláris kozmológia (C.c.)
Igencsak tekintélyes kutatási halmaz. A korpuszkularistának minderről megvan a saját,a korpuszkularizmusból eredő véleménye és újrafogalmazása többnyire szöges ellentétben áll a „tudomány mai állásával” . Nem is várhatunk mást,hiszen a gondolkodásunk egy új horizontra emeli át és nyilván ebből a szemszögből mást lát majd mindenki ugyan arról a világmindenségről...
Igencsak tekintélyes kutatási halmaz. A korpuszkularistának minderről megvan a saját,a korpuszkularizmusból eredő véleménye és újrafogalmazása többnyire szöges ellentétben áll a „tudomány mai állásával” . Nem is várhatunk mást,hiszen a gondolkodásunk egy új horizontra emeli át és nyilván ebből a szemszögből mást lát majd mindenki ugyan arról a világmindenségről...
A földből előbúvó palánta kis
leveléről sok minden meglehet állapítani,de azt nem,hogy a „tudás
fája” vagy az „ördög
szekere” fejlődik ki -vagy ahogyan a k.-ban mondjuk -
épül ki belőle. Elménk a termő föld, a belőle kibukkanó
gondolatok azon organikus építmény része amelynek minden töprengő
ember a földművese és alkotásai, indulata, a végtelenség
irányába törekvő kielégíthetetlen tudás vágy, de/vagy pedig
egy önmagába záródó magányos, kaotikusan keringő ismeret
gombolyag.
Világunk tudás halmaza ebből
az utóbb megnevezett fajtából van van túltöltve. A „tudomány”
összességében egyszerre van jelen a gondos gazdák takarosan
telepített ültetvényei és a gaz,gyom belepte dudvás trágyadomb.
Minden értelmesen gondolkodó ember ,ha felszabadultan és/de önmaga
határait felismerve bátran rácsodálkozik a világra,egy időben
látja annak felismerhető,megérthető és rejtett,- hét lakat
alatt tartott titkait ,ismereteit. Egyedül van.
Olvas,tanul,gyűjt,gondolatokat épít fel mindezekről. Ebben
segítenek iskoláink türelmes tanárai,szüleink és a
környezetünkben található hasonlóan józanul és a tudásra
érzékeny embertársaink,mind együtt - amikor oktatva,terelve,
nyesegetve,nemesítve értelmünk és belátásunk tekervényes ágait
igazítani, vezetni próbálnak a világ megismerésében. Nincs
könnyű dolguk.
A tudományt, újra és újra rejtélyes erők fogva tartják és elrabolják. Kényükre-kedvükre és kicsinyes szándékaiknak megfelelő alakzatra igazítják. A tudomány valójában, eredendő állapotában a kufárok és ügyeskedők felügyelet alatt tartott szerveződés. Szerves,összetett viselkedése,kiépülése mintegy elvadult ,a verseny és küzdelem csatatere – annak atavisztikus őserdeje. Egyszerű elemek,alkotó részek, fojtó liánjai,parazitái,elfedő,elnyomó túlélésre hajló ágas-bogas dzsungele az értelemnek. Uralkodók,despoták,önjelölt auktoritások lábai elé hordott ismeret töredékek, „arany csinálásról”,”bölcsek kövéről”,hamis történelmekről,mitológiákról vallásokról,hitekről,elvekről. Az igazságoknak őrei nincsenek ,de azoknak ármányos pénzváltói igen és azok a tiszta ész gyöngyeit kalárisokba, diadémokba gyűjtve igazítják hitvány tökfejekre. Többnyire saját magukra.
A tudomány mint olyan, intézmények, műhelyek,laboratóriumok, garázsok,szoba sarkok és sebtében lejegyzett gondolatok,azok ismeretlen eredetű forrásaiból tör fel, az elménk nyugtalan és önmagára csodálkozó felismeréseivel teremt „dolgokat”. Azokat rendszerezi,összefüggéseket keres a viszonylatok végtelen lehetőségeiben. Az elképzelhetőt és lehetségest próbálja hozzá passzítani a valósághoz. A valótlant és lehetetlent igyekszik kimetszeni,óvatosan,hogy nehogy kárt tegyen az elgondolt egészben. Részletekben veszik el és nagy lépésekkel szalad előre-hátra,hogy az összkép érthető és világos maradjon. Kutat hasonlóan gondolkodók munkáiban,igazolásokkal,sejtésekkel igyekszik igazát lepányvázni a józan ítélet szilárd talajára. Előadásában rögtönzött kapukat vág amelyek mögött kijelöli a fő utat,amin haladva bemutatja képeit,ábráit,elképzeléseit. Mutatványa,annak hangzása hol érthető,hol zavaros. Vitatatható,nehezen megérthető és rejtjeles. Egyes részei erősen megvilágítottak másokat köd és sötétség lep be. Rálátásunk hol a apróságok,hol a nagyságok részleteiben veszik el. Sajnos nem születhetik meg most sem a „nagy mű”.Az alkotó nem rendelkezik azokkal képességekkel amely egy időben és minden kiterjedésében elérte az ismeretek és részletek végső határait. Ha ezt meg is tenné a befogadó sem kész rá, annak megértésében.
Így születnek az új és újabb elvek, tételek,sejtések,a világlátások ellentmondásoktól terhes változatai. A k. sem kivétel.
Honnan erednek azon gondolataink amelyeknek nyom-elemeit nem lehet sem a tapasztalás, sem az ismeretek, esetleges töprengés, - lejegyzett,előadott szöveghalmazaiban,sem azok részleteiben megtalálni ?
Mire képesek az ember agysejtjei az ihlet,képzelgés,töprengés, pillanataiban elménk – ismeretlen – szavainak összekombinálásával ?
Mire alakult az agysejt egyáltalán,ha valójában egy kozmikus távolságra lévő fizikai (kül) világ felfogására alkotott összefüggő egységet (agyvelőt) alkotva sem nem képes közelebb kerülni a „szent” fizikai valósághoz.
Agy,elme,értelem,ész,tudás,okosság,intelligencia... Hogyan teremtsünk rendet fogalmaink között ?
A tudományt, újra és újra rejtélyes erők fogva tartják és elrabolják. Kényükre-kedvükre és kicsinyes szándékaiknak megfelelő alakzatra igazítják. A tudomány valójában, eredendő állapotában a kufárok és ügyeskedők felügyelet alatt tartott szerveződés. Szerves,összetett viselkedése,kiépülése mintegy elvadult ,a verseny és küzdelem csatatere – annak atavisztikus őserdeje. Egyszerű elemek,alkotó részek, fojtó liánjai,parazitái,elfedő,elnyomó túlélésre hajló ágas-bogas dzsungele az értelemnek. Uralkodók,despoták,önjelölt auktoritások lábai elé hordott ismeret töredékek, „arany csinálásról”,”bölcsek kövéről”,hamis történelmekről,mitológiákról vallásokról,hitekről,elvekről. Az igazságoknak őrei nincsenek ,de azoknak ármányos pénzváltói igen és azok a tiszta ész gyöngyeit kalárisokba, diadémokba gyűjtve igazítják hitvány tökfejekre. Többnyire saját magukra.
A tudomány mint olyan, intézmények, műhelyek,laboratóriumok, garázsok,szoba sarkok és sebtében lejegyzett gondolatok,azok ismeretlen eredetű forrásaiból tör fel, az elménk nyugtalan és önmagára csodálkozó felismeréseivel teremt „dolgokat”. Azokat rendszerezi,összefüggéseket keres a viszonylatok végtelen lehetőségeiben. Az elképzelhetőt és lehetségest próbálja hozzá passzítani a valósághoz. A valótlant és lehetetlent igyekszik kimetszeni,óvatosan,hogy nehogy kárt tegyen az elgondolt egészben. Részletekben veszik el és nagy lépésekkel szalad előre-hátra,hogy az összkép érthető és világos maradjon. Kutat hasonlóan gondolkodók munkáiban,igazolásokkal,sejtésekkel igyekszik igazát lepányvázni a józan ítélet szilárd talajára. Előadásában rögtönzött kapukat vág amelyek mögött kijelöli a fő utat,amin haladva bemutatja képeit,ábráit,elképzeléseit. Mutatványa,annak hangzása hol érthető,hol zavaros. Vitatatható,nehezen megérthető és rejtjeles. Egyes részei erősen megvilágítottak másokat köd és sötétség lep be. Rálátásunk hol a apróságok,hol a nagyságok részleteiben veszik el. Sajnos nem születhetik meg most sem a „nagy mű”.Az alkotó nem rendelkezik azokkal képességekkel amely egy időben és minden kiterjedésében elérte az ismeretek és részletek végső határait. Ha ezt meg is tenné a befogadó sem kész rá, annak megértésében.
Így születnek az új és újabb elvek, tételek,sejtések,a világlátások ellentmondásoktól terhes változatai. A k. sem kivétel.
Honnan erednek azon gondolataink amelyeknek nyom-elemeit nem lehet sem a tapasztalás, sem az ismeretek, esetleges töprengés, - lejegyzett,előadott szöveghalmazaiban,sem azok részleteiben megtalálni ?
Mire képesek az ember agysejtjei az ihlet,képzelgés,töprengés, pillanataiban elménk – ismeretlen – szavainak összekombinálásával ?
Mire alakult az agysejt egyáltalán,ha valójában egy kozmikus távolságra lévő fizikai (kül) világ felfogására alkotott összefüggő egységet (agyvelőt) alkotva sem nem képes közelebb kerülni a „szent” fizikai valósághoz.
Agy,elme,értelem,ész,tudás,okosság,intelligencia... Hogyan teremtsünk rendet fogalmaink között ?
Akaratlanul is alávetjük magunkat annak a sejtésnek,hogy az elme (1.) a világmindenség olyan hologramja amelynek lehetséges befogadó kapui nyitottak az extra terrestrial értelem háttér sugárzására -ha van ugyan ilyen,kitudja ? ( Szándékosan nem írtam intelligenciát,mert a k-ban ennek egészen más leirata,értelmezése van és a „népszerű -hivatalos- tudomány” mára annyira lejáratta ezt a kifejezést,hogy a szerény halandó ha hallja/olvassa azonnal azon agyunkat kivattázó közhely szerű meghatározásokra rezonál,mint: - az intelligencia az az állapot amit nem lehet másképpen meghatározni csak egyfajta spekulatív, idő függő tesztek alapján készült felmérésekkel. A tudomány megasztárjai,vagy napjaink sakkjátékosai,szoftvere fejlesztői,esetleg Nobel díjasok,tőzsdei spekulánsok...az,intelligensek ?
Gondoljuk csak el,ahogyan egy ismeretlen eredetű (földön kívüli lény) megpróbál megfelelni annak a feltételnek,hogy - minél rövidebb idő alatt,- például, „ - A képen látható ábrák közül,melyik nem illik bele a sorba ?” ) Igen csak elcsodálkozna ezen az okosság/értelmesség mérésen.
Az
emberek (általában ) értelmes lények. Ami azt jelenti,hogy a
megfigyelés,érzékelés, gondolkodás, töprengés képességeivel
alkot egy olyan (corpus-cuit)
– tudás – testet ,
amelynek kimenete
számára a
jel alkotás (írás,rajz) és a hang adás (beszéd).
Az értelem,idő független. (Nem időtlen.)
Az értelem,idő független. (Nem időtlen.)
(A magyar nyelv különleges fogalmi lépcsőin haladunk. Az ért,értelem,elér,megért,feléri ésszel,felmér,mérlegel,mértéket vesz/tart,felfog,fogalmat alkot,kapcsolatot talál,összefüggést lát...
Okos: ok – kereső/vizsgáló, ok-ságokara alapoz,okkal mondja...
Elme: elem,elemi,elemei, ...egy,egység,egyenleg,egy-más,egyetlen,egyenes,egyetemes...
Ismeret: is-ten, is-is,(iz,) is-böl mer. Is-kola, is-akolja. Istápol,is-támogat. Vajon ki az az IS ?
Test: Testület,termet,termetes,temérdek,temet,töm,tömet,tér,teres,terem,teremt,teremtő,termeszt tesz,tett,terep,tő,töve,tözs – gyökeres,törzs. Tó,tenger …
Mielőtt az egész Czuczor-Fogarasi szótárt ide másolnám belátható,hogy előnyös magyarul írni a világmindenségről.)
Az elme értelme (felfogó képessége és nem az oka) olyan aktívumokra alapul amely gyakorlatilag árulkodik annak minőségéről.
A gondolkodás -röviden- ismeret kezelésnek értelmezhető. Tehát a gondolkodás minősége, annak használati értében fejeződik ki.
Az ismeret meghatározása
k.-ban:
- A közvetlen közeli kapcsolatokban kifejeződő összefüggése az adott megnyilvánulásnak.
Vissza bontva ezen
meghatározást.
Az elménkben végtelen számosságú viszonylatot (reláció kapacitásunk végtelen) felvethetünk,mindezeknek a fizikai valósághoz semmilyen kapcsolata nincs ameddig azok összefüggéseiről meg nem bizonyosodunk értelmezéseink és meghatározásaink alapján, az-az ha nem vagyunk képesek azok valódi egyértelmű összetartozását leírni/ábrázolni/előadni,akkor csak az elméleti bekövetkezések oldalán tartózkodnak.
Úgy is mondhatnánk: „ Minden lehetséges,ha nem kívánjuk,hogy megvalósuljon” A megvalósulás maga a fizikai valóság kapcsolat rendszere.
A megvalósulás feltétele az adott viszonylat igazolt/ható proximativ - közvetlen közeli kapcsolata a fizikai valósággal. Attól semmilyen vonatkozásban el nem határolódó megnyilvánulás.
Az ilyetén értelmezés azt feltételezi,hogy a világegyetem,fizikai változók összessége és építmények,melynek kiépülése alapvetően egy felfogható és megérthető oksági,értelmi folyomány amely gondolkodásunk érzetével számunkra is (!) felfogható,érthető,átélhető az ismeretek és megnyilvánulások alapján.
Az emberi ismeretek rendszere (a k. elmélete szerint) az 5. okosságra alapulnak. Ennek lényege úgy határozható meg,hogy az elme viszonyai az ismeretek világában hogyan alkot feldolgozási rendszert. Hogyan éri meg annak határait és hogyan kapcsolódik egymáshoz annak müveleteiben.
Csoport tényezői,- röviden:
Az elménkben végtelen számosságú viszonylatot (reláció kapacitásunk végtelen) felvethetünk,mindezeknek a fizikai valósághoz semmilyen kapcsolata nincs ameddig azok összefüggéseiről meg nem bizonyosodunk értelmezéseink és meghatározásaink alapján, az-az ha nem vagyunk képesek azok valódi egyértelmű összetartozását leírni/ábrázolni/előadni,akkor csak az elméleti bekövetkezések oldalán tartózkodnak.
Úgy is mondhatnánk: „ Minden lehetséges,ha nem kívánjuk,hogy megvalósuljon” A megvalósulás maga a fizikai valóság kapcsolat rendszere.
A megvalósulás feltétele az adott viszonylat igazolt/ható proximativ - közvetlen közeli kapcsolata a fizikai valósággal. Attól semmilyen vonatkozásban el nem határolódó megnyilvánulás.
Az ilyetén értelmezés azt feltételezi,hogy a világegyetem,fizikai változók összessége és építmények,melynek kiépülése alapvetően egy felfogható és megérthető oksági,értelmi folyomány amely gondolkodásunk érzetével számunkra is (!) felfogható,érthető,átélhető az ismeretek és megnyilvánulások alapján.
Az emberi ismeretek rendszere (a k. elmélete szerint) az 5. okosságra alapulnak. Ennek lényege úgy határozható meg,hogy az elme viszonyai az ismeretek világában hogyan alkot feldolgozási rendszert. Hogyan éri meg annak határait és hogyan kapcsolódik egymáshoz annak müveleteiben.
Csoport tényezői,- röviden:
A
megismerés,megértés,elfogadás,alkalmazás,változtatás.Ezen
csoportok viszonya, az elme sajátos képességei,minőségi
különbözőségei alapján a felnövekvő ember
tapasztalatszerzése,tanulása,gyakorlati és elméleti ismeretek
kezelésének teljes tartománya. A
nevelés,iskolák,önépités,együttműködés,átalakulások és
alkotás bonyolult élet-mozgalma.
A megismerés, az ébrenlét tudatos agytevékenysége. A környezet és belsőnk érzékszervi és gondolati bejárása,elemzése és feldolgozása. Minőségi különbségek figyelhetők meg a különböző emberi hozzájárulások alapján az ilyetén késztetések erőssége és elmellőzései között, pl,nem lehet erőltetni.
A megismerés, az ébrenlét tudatos agytevékenysége. A környezet és belsőnk érzékszervi és gondolati bejárása,elemzése és feldolgozása. Minőségi különbségek figyelhetők meg a különböző emberi hozzájárulások alapján az ilyetén késztetések erőssége és elmellőzései között, pl,nem lehet erőltetni.
A
megértés,
egy ettől eltérő tudati horizont. Olyan kapcsolat és összefüggés
kiépítő képesség amelynek határai az adott elmét korlátok
között tartva, annak biofizikai képességeihez igazodva (sajátos
belső korlátaink ) egy-egy adott megértési körvonalat képez a
felfogás mértékében. Az értelem,ész képessége,erős
különbségekkel van jelen az emberek sokaságában. Nem lehet
fokozni,de vissza lehet fejleszteni el lehet korcsosítani.
Az elfogadás,olyan elme használat, amely az adott ismeret rendszert mintegy alapfeltételnek,kiindulási pontnak,gondolatszerkesztési vázlatnak teremti meg. Ez azután drámai különbségekhez vezet,mert egyazon értelmi képesség válik korlátozó,szabályozó elemmé az elmén belül amely hivatott az ismeretek elkötelezettségmentes kezelésére. Ennek túlzott befolyása korlátoltsághoz és dogmatikus kényszer képzetekhez közelit,míg halvány működése bizonytalansághoz és felszínességhez, az ismeretek relativisztikus használatát jelentheti majd.
Az elfogadás,olyan elme használat, amely az adott ismeret rendszert mintegy alapfeltételnek,kiindulási pontnak,gondolatszerkesztési vázlatnak teremti meg. Ez azután drámai különbségekhez vezet,mert egyazon értelmi képesség válik korlátozó,szabályozó elemmé az elmén belül amely hivatott az ismeretek elkötelezettségmentes kezelésére. Ennek túlzott befolyása korlátoltsághoz és dogmatikus kényszer képzetekhez közelit,míg halvány működése bizonytalansághoz és felszínességhez, az ismeretek relativisztikus használatát jelentheti majd.
Az
alkalmazás,
használat azt feltételezi,hogy az ismeretek állományát a
megismerés,megértés, elfogadás, rendszeriben az adott elérhető
határok mellet képesek vagyunk használatba venni és alkalmazni.
Eltérő fogalmi rendszerekhez hozzá illeszteni azokat fejleszteni.
A
változtatás,olyan
műveletek összessége amelyek kapukat nyitnak a kutatás,fejlesztés
kiépülés, (fejlődés) esetleges, ismeretekre alapuló
folyamataihoz. Ennek szintén részei a fent leírt csoportok
maximumai.
A korpuszkularizmus.
(Az
összetett
rendszerek
egyetemes tudománya.-lehet.)
Megfigyeléseink alapján megállapíthatjuk,hogy a világegyetem fizikai valóságának egy adott tér-idő horizontján olyan összetett rendszerek alakulhatnak ki amelyeknek tulajdonságai,viselkedése, elemei és kiépülése egyező/hasonló alapelvekre épül. Ez a korpuszkuláris indulat,amely egy kozmológiai alaptörvénynek tűnik.
Minden összetett rendszer az előny hierarchikus törvényeinek kényszerítő ereje hatására növeli összetettségét.
Megfigyeléseink alapján megállapíthatjuk,hogy a világegyetem fizikai valóságának egy adott tér-idő horizontján olyan összetett rendszerek alakulhatnak ki amelyeknek tulajdonságai,viselkedése, elemei és kiépülése egyező/hasonló alapelvekre épül. Ez a korpuszkuláris indulat,amely egy kozmológiai alaptörvénynek tűnik.
Minden összetett rendszer az előny hierarchikus törvényeinek kényszerítő ereje hatására növeli összetettségét.
„Összetett
rendszert,csak
és kizárólag összetett
rendszer
hozhat létre.” (K.dogma.)
Az
az ős - materializmus amely a tudománytörténetet áthatja
esetünkben felfüggesztést nyer.
Az anyag elmélet,miszerint: Az anyag fokozatosan összetett rendszereket alkot önmagából,az (tér) idő féktelen pazarlása mellett,elfogadhatatlan a korpuszkuláris elmélet tételei alapján. Az ilyetén gondolkodás erősen minimalizálja a világmindenséget.
Az Isten,Teremtő,típusú vallási elméleteket a korpuszkularizmus úgy tekinti,mint egy, az összetett rendszerek elméleti láncolatát megsejtő gondolkodók eltorzult kvázi materializmusát. Mindkét véglet önkorlátozó.
A képzelet kiránduló helyei a teóriák,az az elképzelések láncolata,azok elméletté érésének folyamata.. Ezek segítségével,hasonlóan a mesékhez,legendákhoz,irodalmi alkotásokhoz,olyan monológokat,előadásokat állíthatunk elő amelyekben a formai és tartalmi,valamint értelmi minőség jellemzői alá vannak rendelve az elmélet majdani sikerének. Ekkor bezárul a kör. Hogy megértsük az ilyen elméletek ellentmondásosságát vissza kell utalnunk az önigazoló tételek (Öt.)fontosságára.
Ha elméletünk tartalmaz ilyen különleges, értelmezhető megállapítást,akkor sejthetően jó nyomon haladunk és a teória az öt.-böl kiindulva önigazoló elméletté fog válni. Hogyan kezeli a történelmi tudomány az ö.t.-eket ? Nem indult el ebbe az irányba.
Az anyag elmélet,miszerint: Az anyag fokozatosan összetett rendszereket alkot önmagából,az (tér) idő féktelen pazarlása mellett,elfogadhatatlan a korpuszkuláris elmélet tételei alapján. Az ilyetén gondolkodás erősen minimalizálja a világmindenséget.
Az Isten,Teremtő,típusú vallási elméleteket a korpuszkularizmus úgy tekinti,mint egy, az összetett rendszerek elméleti láncolatát megsejtő gondolkodók eltorzult kvázi materializmusát. Mindkét véglet önkorlátozó.
A képzelet kiránduló helyei a teóriák,az az elképzelések láncolata,azok elméletté érésének folyamata.. Ezek segítségével,hasonlóan a mesékhez,legendákhoz,irodalmi alkotásokhoz,olyan monológokat,előadásokat állíthatunk elő amelyekben a formai és tartalmi,valamint értelmi minőség jellemzői alá vannak rendelve az elmélet majdani sikerének. Ekkor bezárul a kör. Hogy megértsük az ilyen elméletek ellentmondásosságát vissza kell utalnunk az önigazoló tételek (Öt.)fontosságára.
Ha elméletünk tartalmaz ilyen különleges, értelmezhető megállapítást,akkor sejthetően jó nyomon haladunk és a teória az öt.-böl kiindulva önigazoló elméletté fog válni. Hogyan kezeli a történelmi tudomány az ö.t.-eket ? Nem indult el ebbe az irányba.
Az
önigazoló
tételek,önigazoló
elméletet
teremtve olyan tudás testet (corpus-cuit)
alkothatnak amelybe nem tudnak a konspiratív és despotikus
érdekrendszerek indulatai behatolni. (Nem kis dolog,érdemes
odafigyelni.)
A tudás mező központi elemei osztatatlan kvantumokat alkotva tovább nem osztható elemi igazságok alapján terjednek, épülnek tovább.
A tudás mező központi elemei osztatatlan kvantumokat alkotva tovább nem osztható elemi igazságok alapján terjednek, épülnek tovább.
A
k. alapvető dogmái olyan meghatározások,amelyeknek elmellözése
annak értelmetlenné válásával járnának, tehát
állításaira,megállapításaira önigazoló
tételek
(ö.t.) lettek bevezetve.
Hogyan értelmezzük az önigazolást és miért fontosak az ilyen típusú tételek ?
Hogyan értelmezzük az önigazolást és miért fontosak az ilyen típusú tételek ?
A világmindenség általunk megismerhető része elemiben és nagyságrendjeiben számos szabályosság és állandóság mellett sokféle paradoxont és lehetetlenséget tartalmaz. Az ember biofizikai állapota és az életviteléből adódó alap félépítése erősen meghatározza számára a világ megismerhetőségének fokát. Érzékszerv rendszerünk körülhatárolja az ismeretfelfogó képességeinket. A legfontosabb jelek számunkra az elemmondásmentes értelmezések és azok összefüggései. Az így kialakuló ismeret mező valójában a világmindenség oksági és célszerűségi mutatói. Elménk és fogalmaink így nem lesznek kiszolgáltatva semmilyen belemagyarázások,értelmezések,bizonytalan felszínes tanmesék,részigazságok, doktrínáinak.
Számukra egyetlen dogma rendszer keletkezik csak, nevezetesen a korpuszkuláris dogmák önigazoló tételei. Ismerjünk meg ezek közül hármat.
- Van,nincs reláció
- Szimmetria megmaradása
- Előny hierarchiája.
(Röviden)
A
fenti tételek elsősorban a gondolkodásunk milyenségére
vonatkozik. Tehát amikor azt állítjuk,hogy valamilyen
dolog,jelenség,megnyilvánulás vagy van,vagy nincs -átmenet nem
létezhet,akkor a gondolkodásunk miután a tétel szerint kizárja
az átmenetek lehetőségét a dolgok felvetésében,
értelmezésében,nem marad más csak a puszta tételben szereplő
állapot meghatározás, miszerint a van
-ság
és nincs
-ség objektív tényező a gondolkodásunk rendszerében és így a
fizikai világ is ennek követésében érdekelt. Ez, egy más világ
szemléletet teremt azután számunkra. Ahol is nem elfogadhatók az
átmenetek,átfedések,bizonytalanságok,mint tényezők és fogalmi
elemek,leírási eredmények. Az univerzum van,vagy nincs. Az atom
objektuma,vagy van vagy nincs. A sejt/ember/ közösség
(korpuszkuláris
cella)
vagy van vagy nincs. Valaki azt mondhatná : -Igen, ez az egységek
világa,Tehát a korpuszkularizmusban az önigazoló tételek egyike
az egységekben meghatározható jelenségekre alakítja ki az
világmindenség tulajdonságait. Kérdés ,valóban egységnyi a
fizikai valóság ? Nos, a k. dogmája szerint igen,különben „zöld
erdőben járunk”...
A szimmetria megmaradás,megint arra a gondolati álláspontra helyezkedik,hogy semmi sem indokolja,hogy a világmindenségben egy adott egység/jelenség/megnyilvánulás aktívumban való megjelenésének olyan felvetését, hogy annak aszimmetrikus,(nem azonos mértékben) jelenlevő állapota elő állhatna. Egyszerűen, az egyre lenem bonthatóság tilalma ez, az univerzum fizikai aktívumaiban. Mindennek valamilyen típusú szimmetria párban kell megjelennie.Nincs kitüntetett hely/indulat/aktívum/erő/energia/tömeg/tér idő...stb. Ez következik a Van/nincs relációból is miután ha csak a van -ság lenne,akkor az asszimmetria valamilyen végtelemül tömör,homogén világ állapotban létezne (vagy a nincs -ség esetén egy homogén ürességben.) A szimmetria megmaradása visszahat a gondolkodás ismeret teremtő, kombinatív, logikai lépéseire is,áthatja a geometriát,matematikát,(egyenletek,arányok, valószínűségek,.. stb felvetéseit) A dimenzió (kiterjedés) értelmezések fogalmai között is rendet tesz,hiszen a kiterjedéshez az idő fogalmát egyfajta kiterjedés mezőben veti fel
(Az idő geometriai képzete a korpuszkularizmusban y:ti .Az y út/vektor aránylik a ti. mező/tágulás mértékéhez. Lásd később a Korpuszkuláris kozmológiai jegyzeteiben.)
Ha valamilyen aktívumnak nem leled a szimmetriáját (lásd:gravitáció.) akkor dogmánknak köszönhetően meg kell találnunk annak elfogadható (esetleg rekombinativ) valamilyen típusú szimmetria állapotát.
A szimmetria megmaradás,megint arra a gondolati álláspontra helyezkedik,hogy semmi sem indokolja,hogy a világmindenségben egy adott egység/jelenség/megnyilvánulás aktívumban való megjelenésének olyan felvetését, hogy annak aszimmetrikus,(nem azonos mértékben) jelenlevő állapota elő állhatna. Egyszerűen, az egyre lenem bonthatóság tilalma ez, az univerzum fizikai aktívumaiban. Mindennek valamilyen típusú szimmetria párban kell megjelennie.Nincs kitüntetett hely/indulat/aktívum/erő/energia/tömeg/tér idő...stb. Ez következik a Van/nincs relációból is miután ha csak a van -ság lenne,akkor az asszimmetria valamilyen végtelemül tömör,homogén világ állapotban létezne (vagy a nincs -ség esetén egy homogén ürességben.) A szimmetria megmaradása visszahat a gondolkodás ismeret teremtő, kombinatív, logikai lépéseire is,áthatja a geometriát,matematikát,(egyenletek,arányok, valószínűségek,.. stb felvetéseit) A dimenzió (kiterjedés) értelmezések fogalmai között is rendet tesz,hiszen a kiterjedéshez az idő fogalmát egyfajta kiterjedés mezőben veti fel
(Az idő geometriai képzete a korpuszkularizmusban y:ti .Az y út/vektor aránylik a ti. mező/tágulás mértékéhez. Lásd később a Korpuszkuláris kozmológiai jegyzeteiben.)
Ha valamilyen aktívumnak nem leled a szimmetriáját (lásd:gravitáció.) akkor dogmánknak köszönhetően meg kell találnunk annak elfogadható (esetleg rekombinativ) valamilyen típusú szimmetria állapotát.
Az
előny
hierarchikus.
Minden kiterjedés és aktívumféleség aláveti magát ennek a
tételnek. A számosság/mennyiség,a geometrikus
állapotok,mozgások,erők,kölcsönhatások...stb.
rangok,rendek,sorok, alapján rendeződnek. A káosz,
a fel nem ismert rend. Az entrópia,a
nem ismert kozmológiai erőrendszerek és a tér/idő helytelen
értelezése alapján bezavar a nagy korpuszkuláris dogma
gyűjtésbe,de tudnunk kell,hogy a v. egyetem helyi körülményei és
az objektív univerzum -minden átfogó - önigazoló tételek között
a csillagászati távolságok is mikroszkopikusnak tekinthetőek.
További
ismeretek.
- A korpuszkularizmus elmélete szerint az összetett rendszerek központi idegrendszerei minőségi hierarchiákat alkotnak, az agy eben a hierarchiában az ember esetében az elme, „rangját” jelenti. Tehát a sejt központi vezérlő egysége,a növény ismeretkezelő szervei,az állatvilág agyszervei eltérő rendszert alkotva, elágazó nagyságrendek és típusok az ismeret kezelésében. Az elme az ember esetében további rangsort hordoz magában (Lásd: Aszimmetrikus és szimmetrikus gondolat kezelés.)
- Korpuszkuláris cella. Az összetett rendszer elérve /kialakítva határait egyfajta cella,zárt testecskeként működik és elemi egysége egy további szövetségnek,amely ha rendelkezik bizonyos szervező értelemmel korpuszkuláris társulássá válik. Ekkor a k.cella halmazok szintjén tovább szerveződik és alkot konspiratív szövetségeket.
- A korpuszkularizmus -feltételezett -folyománya az anti-korpuszkuláris rendszer. Ennek keletkezési oka a korpuszkularizmus megismerése és negatív hatásainak/szabályosságainak kiiktatása alapján egy az emberiség körkörös társadalom építését meghaladó szövetségi rendszer feltételezésünk szerint az ember jelenlegi elme állapotával képtelen egy ilyetén átalakulásra.
- A korpuszkularitás,azt jelenti,hogy az összetett rendszer önálló döntések és ítéletek alapján kerül kapcsolatba más elemi egységekkel.
a.)Ez feltételezi,hogy a sejt egy ismeretlen,de rendkívüli összetett ismeret cserére képes (kód nyelv)
b.) Az elektronikai rendszerek meg sem közelítik a sejt mag-agy-elme ónfelismerő értelmi szintjeit. Tehát meglehetősen messze járnak a „mesterséges intelligencia” elérésében. - Az anti-korpuszkuláris rendszereket (Etacs) nevezhetjük inter/extragalaktikus értelemnek.
Ez az első jegyzet amelyben a rövid
ismertető és gondolatok sora a korpuszkularizmusról mint
önigazoló elméletről értekezik.
Írásom kutatási felület a téma
tovább gondolására és annak fejlesztésére,ezért örömmel
venném az esetleges hozászolásokat.
Email: admin@corpuscuit.us
vagy a Maghar Akadémia fórumán.
Molnár Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése