„Bolondok hajója”

A társadalom hősei a politikusok és celebek

Nyilván anti-hősök,de a mindennapi ember nem igazán analitikusan áll hozzá az elé tárt világ részleteinek. Idegesítő következetlensége az emberi viselkedéseknek,ahogyan saját sorsába beletörődve,túllép a „nagy társadalmi torzulásokon”.Észleli és nem tesz ellene semmit. Kerüli a kritikát és még az igényes közösségi párbeszédekben sem veti fel,hogy egyik vagy másik szervezeti felállás,szerep kiosztás rendjén való e,vagy káros és ember ellenes megnyilvánulással állunk szemben. Politikai,vagy közösségi aktivitások,számtalan rangsort,érdek viszonyt és képzetes fontosságú elemet tartalmaz. A kialakuló csoportérdekek összekapcsolódnak és erős szövetségeket alakítanak ki magukból,melyek keményen ember ellenes és dekadens, retrográd irányokba tartanak. Ilyetén alakzat a társadalmi működtetés beillesztése politikai formátumokba, valamint a hiresség építés és annak a közéletben játszott szerepei. Hihetetlenül túlburjánzott az értéktelen közszeplők egyre erősödő érték neutralizáló indulata. A politikusok és a hírességek egyre lejtenek a hírhedtek és deklarálható bűnözök világhoz. Ha az egyik csoport kialakulása hasonlóságot mutat egy másik eltérő közösségi horizonttal,akkor érdemes megvizsgálni feladataik és szerepeik okait és következményeit.

Úgy tűnik,hogy a politika és gyakorlói a teljes közösség felkent kártevői. Hasonlóak a növényeken élősködő gombák,penészek rovarok és egyéb állat fajokhoz. Megjegyzendő,a természet élő alkotói egymásból élnek. Ez alól nincs kivétel és nincs más mód az élet működéseikben. Az élő szervezetek,azok egységei a környezetükben fellelhető azonos,vagy eltérő organizmusokat emészti fel/el. Ez a korpuszkularizmus rémsége,eredendő fertője. A természet őrjöngő folytatólagossága ebben a felfogásban tart előre,vagy hátra. Az hogy a korpuszkularizmus alapján a közösségi működést is összetett rendszernek „élő organizmusnak” tekintjük,egyben arra is lehetőséget teremthetne,hogy tudatosan eltérünk a kozmológiailag egyetemes kannibalizmustól és helyette az ember társadalmi harmóniájában gondolkodjunk, vagy legalább változtassunk meg káros indulatait.

Amikor a közösségi működés látszólagos élő viselkedés rendszereit vizsgáljuk,akkor annak korpuszkularitása szembe ötlő,de nem értelmezhető,mert a teljes rendszer elemeire bontott értelmezései elfedik a tiszta képet. Magyarul,minden társadalmi jelenséget önmagában ható képződménynek látjuk és fogunk fel. Nem látjuk a nagy átfogó összképet. Már azért sem mert gondolkodásunk áthatja egyfajta centralizmus és kivételezettség illúziója, már ami a világegyetemben elfoglalt helyünk és szerepünk jelenthetne. Holott ennek pont a fordítottja látszik kimutatkozni,mint jelentéktelenség,periférikusság,értéktelenség és nagyfokú tudatlanság.

Ma már nem tűnik ésszerűnek kijelenteni,hogy sem a politikusokra,sem a celebekre nincs szükség . Kártevők és a közösségi energiák elemésztőivé váltak. A politika, problémákra épül és a megoldásokat a szakemberek helyett gyakorlott hasbeszélők veszik a kezükbe. A hiresség (celeb) ,a társadalom azon igényeinek fókuszpontjába helyezett személy,amely egyfajta személyiség pornográfia modulusa lehet csak. Egy tükör amelyben az egyén a vágyainak egy-egy adott reflexióit érzelmileg vonzásban tudja tartani. Szépség,okosság,ügyesség...stb. A charme,mint megmagyarázhatatlan vonzóerő bizonyos paraméterek mentén hat -talán minden élőlényre. Ellentettje az utálat és annak aktív összetevője a gyűlölet mint valami inga egyazon szereplőt istenit,vagy démonizál. Miért is van szükség szép és kívánatos emberi modellekre, amelyek külsejükkel és viselkedési szerepeikkel elénk tárulnak ? Nos azért,mert a hatalom förtelmesen ronda és pocsék,úgy külsejében mint viselkedéseiben. Miért kell az aberrációt,ferde hajlamot,degenerált, elfajzott, beteges és undort keltő állapotokat a társadalmi szórakoztatás és „tájékoztatás” média oltáraira tűzni ? Nagyon egyszerű okok miatt.
Mert a hatalom célja a tolerancia és demokratikus liberalizmus jelszavai mögé rejtekező beteg lelkületek politikai mozgalmai az emberek felfogását a jó-rossz,szép-rút dialektikájában atomizálják. Amíg ilyen egyszerűen állunk a dolgokhoz,addig a választásunk két pólusú és minden dilemma és szinte digitalizálva van csapdába hajtásunk megoldása. A társadalom intendánsok,intézők és ügynökök kezében rendeződik. Jó ez nekünk ?

• Megszüntetik a politikai és társadalmi előadásokban az értelmes, elemző és minden fellelhető részleteit kibontó tartalmakat. Elszigetelik a közvetlen és kis hatósugarú döntések jogát.
  
  
• Nincs ismeret elméleti alapokra helyezett válogatás és rendszerezés a tudományos és társadalom elméleti munkák között. Gyakorlatilag a „hülye beszéd” uralja az emberiség összes ismeret közvetítési rendszerit. (Előadások,szónoklatok,tudományos,irodalmi művek...valójában mindent.)

A politikai problémák nem a társadalmi bajok megfelelői. Sokkal inkább,egyfajta folyamatos közösség ellenes bűntettek halmaza. A politikus, celeb szerű aki kijelöltje a hatalomnak. A celeb min hiresség politikai analfabéta. Ez a kettős olyan egymásba fonódó ellenpont amelyek keletkezési pozíciójukban egyenlőek,majd elfejlődnek egymástól. (Ronald Reagan)

Az élőlények szimmetrikusak, az emberi társadalmak aszimmetrikusak. Pontosítanunk kell, miután mindkettő korpuszkuláris cella,tehát a közösségek aszimmetrikussá válnak a hatalmi erők befolyásai alapján. Ennek szerkezeti,rendszer szerveződési és hatalmi/befolyásolási hierarchiák alapján kell így alakulnia. Ezek bekövetkezéseit lényegében, a korpuszkularitásnak a zárt összetett rendszerben való gátlástalan kiépülések lehetőségei okozzák. A jelenség megteremtői saját akaratuk nyomán jutnak ugyan arra a rendszer átalakítási formákra (ideológiák/utópiák) amelyeket a teológusaik/filozófusaik/tudós elméik kiagyaltak és nem egyfajta kozmológiai törvényről van szó.

• A korlátlan hatalom szövetségre lép a szélsőséges jog és morál (rend alapú rendszerek) mentesség felé törekvő erők ideológusaival.(Minden hatalom korlátlan a saját rendszerében megszerzett előnyei alapján)
  
  
• Ez a típusú szélsőség szervezett és saját létfenntartásának kényszerítő ereje,azok hatásai alapján működik. Ellentétben az egyéni szélsőségesek laza és bizonytalan ideológiai szerveződéseivel szemben,melyeknek semmilyen egzisztenciális alapja nincsen.

A dolgok egyetemessége viszont arra enged következtetni,hogy egy olyan labirintusba keveredett az emberiség amelynek nincs valós kijárata. A szélsőség/ek tehát kulcsfontosságúak egy társadalmi alapkutatás szempontjából. Az aberrált és érzelmi,felfogási,világfelfogási, gondolkodási rendszerekben olyan ellenpontok leágazások és nehezen felismerhető,azonosítható állomások, összetevők,szereplők vannak amelyeknek az adott közösségi érdek és szándék minden esetben nyitott kapukat/ablakokat teremt.

A „megváltoztatom a világot” felforgató és politizáló demagógiája olyan felépülő hajó amely minden korban megtalálja legénységét,utasait és szörnyeteg kapitányát.
Baj csak az,hogy sem cél sem ok nincs az ilyen tipusú hajózásra.

Molnár Ferenc