2014-07-01

Ó,Pusztaszer.




           Rekkenő hőségben száguldunk a Duna–Tisza közén,a cél Ópusztaszer. A tervezett program, nyílzápor,lovas bemutató,Feszty-körkép,kaja-pia...,majd ami jön. Soha nem jártam itt,bár anyai nagymamám Gádorosi,apai nagymamám Sárrétudvariból való ,én meg Budapesti vagyok immár 60 éve. Kinek van erre pínze ?
Nem is volt nagy esélyem hogy ide utazzak,mert autónk nem volt és most tapasztalom hogy egy kunsági labirintusban van Telkes és Pusztaszer,úgyhogy nem egy élmény vonattal busszal becserkészni. Lovon ugye már régen nem járunk.



Első program lovas bemutató. Nem sokan jövünk össze,talán 50-en. A poros pályára belovagol 8-9 korabeli vitéz. Középtermetű fürge lovakon ülnek,bemutatójuk a magyar nomád harcművészetet kívánja illusztrálni. Nyilazás. lándzsa,fokos. Egy szép szőke lány is köztük,aki semmiben nem marad el a szilaj,kurjongató legényektől. Olyan mintha az idealizált magyar őstörténet egyik amazon szereplője jelent volna meg előttünk. A produkció rövid félóra,sok vágta,nehéz bravúros harci mutatványok. A közönség lanyha kábulatban nézi küzdelmüket,gyér taps,csak a gyerekek szeme csillog ezen a különös világon. A por és a közöny rossz szájízt eredményez. Nem érdemli meg ez a u ezt a cirkuszi gyűrődést. Az emberek talán nem is tudják,nem fogják fel mit is látnak ? A számláikon a befizetési csekkjeiken,a mindennapok terhein járhatnak gondolataik. Vagy talán nem is magyarok ? Merül fel bennem. Ugyan, ki fene jönne ide,ezen a jeles napon 2014.junius 28. A pozsonyi győzedelmes honvédelmi csata évfordulójára.

Hol vagytok Magyarok ?
Itt körülöttünk,csak nem lelkesednek...

A következő program,sült kolbász mustárral.
Ahogy eszegetünk,a közelünkben egy nagy fehér sátor előtt egy fiatal némber ordít,mint a fába szorult féreg. Valami gyermek program alakul majd ki a bungalóban de rémesen riasztó ez az ordítozás. Nincs velünk gyerekkorú,nem megyünk be. Talán ha nem erőlködne ennyire szívesebben ráállna a nép...A kolbász finom,jó az árnyékban ücsörögni egy kicsit.
Tüzesen süt le a nyári nap sugára -Ég a nap melegtől a kopár szik sarja...Pontosan tudjuk mire gondolt a két költő óriásunk. Nagy az UV sugárzás,de hál istennek itt van a Chemtrail. Húzzák a csíkokat, terül szépen szét az alumínium szulfát meg az egyéb kémiai trágya az égbolton.
Fiam a feleségével jön a bazársor felől :- Apu, ne menj oda mert nagyon szép dolgok vannak ott. Arra gondol,össze-vissza fogok vásárolni,minden vásári marhaságot. De azért is oda megyünk ! Hát, tényleg sok szép kézműves portéka volt felkínálva. Fegyverektől a ruhákig,övek,táskák,kalapok, kalárisok,kések,fazekas remekek,de nincs semmire szükségem. Nehéz ma iparművésznek lenni.
-Menjünk nyilazzunk egyet. -mondom és találunk is egy kispályás hobbi íjazó helyet.

Fiam, egy ideig el-el járogatott egy sport íjász klubba én meg mint gyerek fogtam kezembe valami hasonlót. A magyar vitéz szelíden elmagyarázza hogyan tartsam,hogyan feszítsem,hova célozzak. Persze hogy nem értek hozzá. A tokmánykulcshoz szokott durva tenyerem között a karcsú szerszám össze vissza áll.




Különös érzés érezni a „Kassai” mintájú könnyű íj feszítő erejét. Mégiscsak egy fegyver,nem is akár milyen. A karomban, a messze távolban élt vadász,katona,ősi izgalma, de szégyenletes eredménye...éppen hogy eltalálom a fonott céltábla szélét 5 lövésből kétszer. Gyakorolni kéne. Körben jurták,megcsodáljuk a „lakók” akik igyekezve szintén korhűen beöltözni kedvesen mesélik hogy és mint használták és mi, mit szolgált a nemez kunyhók részleteiben. Alacsony ajtó,tűzrakó hely,kevés bútor,takarók,palmettás minták. Egy letűnt, egyszerű világ, emberi közelség,mert egyetlen helyiségből állt,mert aki bent van az egyé válik egy mitikus kőrben a társaival. Rögtön része egy ezoterikus mágiának,amit mára már csak az erdők,mezők,tundrák népe él át, Egy kocka szobában a kombinált szekrény előtt vagy egy IKEA hülyeség között ilyen kozmikus izé, nem jön létre. Végtelen egyszerűség és univerzitás. Az élő sejt érzése a testben,ez a kör, a félgömb és benne az a „nem létező lélek” felépülése.
Valószínű csak a harcosoknak és állattartóknak kellemes környezet. Egy gazdálkodó, névténytermesztő,kézműves, ennél nagyobb és erősebb házikóban kellett,hogy éljen. Ahol mindennek megvolt a helye és a növekedés bősége mert állandóan bővült,a jószágnak,terménynek,szerszámoknak,készségeknek az igénye.
Pannónia a kelt tészta,kenyér, őshazája amíg a gabonából kenyér lesz sokféle mesterségen át kell mennie. Most jut eszembe,talán nem tudtad . Svédországban (ahol a gótok és varégok laknak) ilyen település nevek vannak: Falun,Birka,Kalmár,Bors,Lucerna,Hun sziget,Böske,de ez még nem elég...
A „moln” a gótoknál felhőt jelent, a molnár az „ar” raggal lesz a magyarban „szélmónár”. Az „ek” szintén a gót nyelvben tölgy fa, az északi országokban számtalan Ekeby nevű település, könnyű megfejteni : a „by”
falut jelent,az eke bizony a faekét jelenti ami valószínűen a kemény tölgyfából ácsolták. Nem is lepődünk meg,hogy a „malm” gót és a malom magyar szavak azonosak. Az íj neve pill (nyílvessző) bóge (iv) a Bog-ár ,bog-ja, bog (csomó) mind íves hajlított. Persze hogy adtuk vettük egymás szavait,amikor egymás közlébe éltünk. Na,nem a tegnap. Valamikor az Avari korban.

Körülöttünk áramlik a nép jobbra-balra. Sokféle,jobbára a nyílzáporhoz öltözött íjászok,de van népviselet,csikós,bő gatyás,sokfelé még a rend őrei is itt cirkálnak közöttünk. Vigyáznak valakikre. Karikásokat pattogtat,próbálgat a látogató. Egy 8-9 éves fehér gyolcsba öltözött kislány ott csördít mellettünk,úgy,mintha most terelné be a gulyát a szállásra. Ha van zsigeri (genetikai) eredet,akkor ez kis szőke teremtés apja bizony gulyás,vagy csikós lehetett...hetedíziglen. Olyan jelenség ami elvarázsol. Ez nem az SMS,Facebook,kezelésének tudománya, ez a pöttöm ember betudna terelni egy szürke marhát az istállóba,egy két csördítéssel. Van akin szörnyen áll a jelmez,de sok van aki szinte az időgéppel kellett,hogy érkezzen. Autentikus antropológiailag és átélésében.



Irány a következő helyszín,a Feszty -körkép.
Félóránként megy be egy – egy csapat a rendkívülien stílusos és örök életre tervezett óriási fémborítású „jurtába”. Árpád hatalmas kőszobra,az előcsarnokban ajándék árusítás. Megint egy 50 fős társulat. Egy hangszóróból egy rövid történeti előadás a Feszty-körkép keletkezéséről. A tömeg igazi csürheként viselkedik zajong,fecseg,senki nem szól a csivitelő gyerekeire,nem hallunk szinte semmit.


Hol vagytok magyarok ?

Itt körülöttük,csak nem lelkesednek...

Felnyílnak a vasrácsos ajtók és elindulunk a nagy történelmi pátosszal,Habsburg gyalázattal össze manipulált körbefestett vászon médiumhoz. Kanyargós úton jutunk fel és érkezünk a központi pódiumra. Megszólal a hangszóró újra, a csürhe viselkedés folytatódik. Lassan körbe bandukolunk és a drámai képsorok pontos leképezése,illusztrációja Galtz Ferenc,az érdemtelen a Magyar Tudományos Akadémiai (egykori) elnök gyalázatos őstörténeti jellemzésének A barbár magyar horda szétpusztít egy szelíd népességet és durva esetlen szekereikkel bevonul a Vereckei szoroson. Hullák,elüszkösödött kunyhók,feldúlt falvak, még egy meztelen gyermek is ott a képen. Egy undorító gyilkos banda. Minél előbb kiakarok innen menni. Ehhez nekem semmi közöm. Ez nem az amit megéltem és meséinkbe, költeményeinkben,Apám néprajzi gyűjtéseiben kiolvastam.
Itt valami perverz folytatólagosság érződik ki,labancok,Habsburgok,vörös pribékek,moszkoviták,magyar gyűlölő,hazaárulók sunyi jelenléte. Az őstörténeti hazugság Guinness rekordja.



Így őrzik a hamsságot és tárják a látogatók elé azt amiről,sajnos nagyon keveset tudunk,de a hamisítók mindig lépés előnyben vannak. Ravasz ocsmány banda nyomul az egyszer megkezdett nemzet gyalázást tárva -napra készen - elénk.


Már csak a nyílzápor, a főprogram van hátra.


Kisétálunk a nagy mezőre. Három lelátón gyülekezik a nép. Alig találunk helyet,de végül sikerül letelepednünk a be Chemtrailezett forró ég alá. Szomszédom egy hallgatag szenvtelen arcú korombeli,az egész műsor alatt csak van. Az egész eseményt minden érzelem nélkül szenvedi végig. Sok a gyerek,úgy tűnik az mintegy,1000 nyilas rokonaival vagyunk körülvéve a lelátókon. Akik kedvel,vagy kedvtelenül,de részt vállalnak a mutatványban. Megszólal a kommentátor,köszönti a megjelenteket és a lelkes nyifogókat ,valamint a mintegy 50 lovas vitézt.
A téma Pozsonyi csata. Az ott megvívott dicső hadtörténeti esemény. Ennek emlékére most 8-adszor megemlékező íjászok a kárpátmedencéből összegyülekeztek. Jól esett hallani a megvívott diadal részleteit. Előre súgom a fiamnak,- Akkor nem volt más lőfegyver csak az íj.
Most előttünk helyet keres három kigyúrt vállú legény fekete trikójukon a felirat Betyár Sereg. Velünk egy vonalban,mintegy 20 métere leülnek. Ekkor a közvetlen előttünk helyet foglaló kis-termetű,öregecske nő aki egy fakó bőrű 20 év körüli lánnyal és valószínűleg annak kissé idősebb bátyával ül előttünk,kiránt egy fényképezőgépet és hevesen fotózni kezdi a betyárokat. Valamit megbeszélnek egymással,nem értem mit nem is érdekel,de izgalmuk a kutató tekintet,mint egy Surikat csapat egy pillanatra bezörgeti őket,majd megnyugodnak és érdektelenül leülnek. Elkezdődik a bevonulás, elsőre bejön egy csapat jó vastagon beöltözve sisak,pajzs vatta kabát. Ők a németek,bajorok, akikre jut a hatástalanított nyílvesszőkből. A csata egy szimbolikus lovasjáték. Kurjongatás,roham kopognak a fa pajzsok. Ez a gyerekeknek izgalom. A felnőttek már a szárnyas bombák,napalmok,lángszórók,atombombák képleteiben értik a háborúzást.

Az előttem ülő fakóbörű teremtés Iphone-jával játszik,az erős fényben alig látszik a képernyő, Bátyja ráborítja a fehér sapkáját a lányra,nehogy a szénfekete haja alatt gutaütést kapjon. A kis idejű csöndben hallom ahogy maga elé mondja félhangosan – Miért nem a Rigó mezei csatára emlékeznek ?
Mi ?
Senki ne hallja csak én,újra nagy a csatazaj,meg a hangszórók,egy nagydobos csapat is dolgozik a harci zajon,szinte reng belé a lelkünk. Záporoznak a nyilak,villogna a szabják,kardok. A kis Hucul lovak fürgén száguldoznak körbe-körbe.


Rigó mezei csata...



Hol vannak a magyarok ?

Itt körülöttem csak,nem lelkesednek...





Molnár Ferenc
(Hun magyar,hun meg nem)